Találkoztam a Táltossal

Tőle hallottam, hogy új filmváltozat készült A funtineli boszorkányból, Wass Albert híres regényéből. Véletlenül futottam össze Horváth Ödön marosvásárhelyi szobrásszal. Az Ariel színházba igyekezett, és arról beszélgettünk, hogy már nyugdíjas ugyan, de bejár régi munkahelyére, mert szükség van bábfaragó, bábtervező tudására, az évtizedeken át szerzett bábos tapasztalatára. Az utánpótlás biztosítása ezen a téren is nagy gond. Igen, ez egy lehetséges újabb írástéma, halasszuk későbbre. A beszélgetés ugyanis érdekes fordulatot vett, kiderült, hogy a képzőművész váratlanul a filmezésbe is belekóstolhatott. A főtéren, a Bolyai utca sarkán szólította meg egy nap egy ismeretlen úr, bemutatkozott, hogy Poór István filmrendező, producer, és felkérte egy filmszerepre. Ő elhárította ugyan azzal, hogy soha életében nem szerepelt, a beszéde se alkalmas ilyesmire, a filmes felkérő azonban nem tágított, neki pont erre a szakállas arcra, ilyen figurára van szüksége, s az egész vállalkozás olyan ügy, hogy nem lehet nemet mondani, végül is elvállalta. Szerencsésen át is esett a filmezésen, érdekes, élményteljes emlék, furcsa volt az idős vajákos havaslakó bőrébe bújnia, de azt mondták, ne csináljon semmi különöset, neki csak önmagát kell adnia. A produkció elkészült, nem látta, de úgy hallotta, hogy már be is mutatták. Úgy tudja, talán Marosvásárhelyen is közönség elé kerül a közeljövőben, ami érthető is, hiszen több vásárhelyi, erdélyi színész játszik benne. A címszereplő ugyancsak helybeli, a népszerű Ritziu Ilka Krisztina.

A világháló segített a további dokumentálódásban. Kiderült, hogy A funtineli boszorkányt pár hete tényleg levetítették Székelyudvarhelyen. Rendezője, producere a budapesti, Los Angeles-i Poór István, akinek a háromkötetes Wass-regényből készített filmforgatókönyve korábban díjat is nyert Amerikában. Három évvel ezelőtt már forgatott egy filmet Marosvásárhelyen, szintén erdélyi színészekkel, akiket igen nagyra becsül. A Cosmic Symphonynak marosvásárhelyi premierje is volt. A mostani produkció körül nem volt nagy tamtam, felhajtás, kicsi a költségvetés, kevés pénzt sikerült előteremteni a vállalkozáshoz, magyar állami támogatást sem kapott. Ami fura, ha figyelembe vesszük a regényíró és írói világa közkedveltségét. Ezt már az eddigi szerény sajtóvisszhangból lehet kiköbözni. Azt is, hogy a film készítői eléggé szűk körű stábra számíthattak, és igencsak szükség volt a takarékosságra. Ne számítsunk tehát valamiféle szuperprodukcióra, noha a könyvben ennek a lehetősége is benne lehet. Amint az udvarhelyi bemutató utáni krónikában olvashattam, egy több mint háromórás, „lassú film” született, ami inkább művészfilmnek tekinthető. A YouTube-ról részleteket is megismerhettem a produkcióból, egy hangulatos werkfilmet is láttam az egyik forgatásról, rövid, dinamikusan összevágott beharangozót is, ami nyilván fokozta az érdeklődésemet, de ebből megalapozott véleményt nem lehet formálni, messzemenő következtetést se levonni. Jó volt sok ismerős színészarccal találkozni, s a válogatott jelenetek alapján azt is kijelenthetjük, nagy kár, hogy színművészeinknek olyan kevés alkalmuk adódik arra, hogy a mozivásznon is bizonyítsanak. 

Több karakteres, igazán markáns színészarc tűnt fel A funtineli boszorkány Poór-féle változatában, persze egy ilyen igényű produkció sikere nem csak ezen múlik. De az, amit láthattunk belőle, kíváncsivá tesz a teljes filmalkotásra.