Shakespeare-temető

Kincses Elemér színészi pályájáról, annak vidám, emlékezetes mozzanatairól beszélgettünk és közöltünk interjút szeptember 15-i lapszámunkban. A beszélgetés természetesen nem kerülhette el rendezői, írói mivoltát sem, az új évad ilyen szempontból bőven kínál feladatokat számára. Hogy milyeneket, az alábbiakban kiderül.

 

– Színműíróként is újra hallattál magadról a nyáron. Érdekes az új darabod, különleges kihívás annak, aki majd eljátssza. Téged a jelek szerint a színpad mindegyre provokál. A színházi élet maga nem?

– Színházról én nem írok, színházat írok! Tizenegy darabomat játszották tizenkét színházban, megjelent két drámakötetem is. Egy adott pillanatban legnagyobb meglepetésemre a Csatorna című színművem elnyerte a legjobb romániai dráma díját. Ezelőtt egy hónappal pedig a Látóban napvilágot látott a Shakespeare-temető című egyfelvonásosom, ami szintén fontos nekem.

– Olvastam, és el is tűnődtem, hogy igazán jól melyik színész tudná eljátszani.

– Egyszereplős dráma ez, amiben kettős szerep van. Lear király és a Bolond. A halottaival beszélgető király, aki, amint hátramegy a színpadi félhomályba, visszatérve már egy piros orrt visel. Bolonddá válva, átlényegülve, bluesban kommentál, vitázik Learrel. Én Hobóra gondoltam, amikor a drámát írtam, ő lenne alkalmas a szerepre. Amikor elolvasta, el volt ragadtatva tőle. Találkoztunk vagy négyszer-ötször Pesten, aztán egy év teltével azt mondta, Elemér, én a darab színészi részét nem tudom megcsinálni. Sajnálom, de megértettem. Vannak más jelöltek is, neveket most nem mondok. A magyar színészeink és a román színészek között is akadnak olyanok, akik kiválóan alkalmasak az alakításra. Kocsis Francisco nagyszerűen lefordította románra a darabot. Külön érdekesség, hogy a Bolond versben beszél, egyfajta ritmikus szabadvers a szövege, és kitűnő a fordítása. Már kaptam két olyan román visszajelzést, hogy ezt valahol színre kéne vinni. Kolozsváron is van két ember, akit érdekel, de szeretném, ha először itt, Vásárhelyen szólalna meg magyarul.

– Miközben a darabot olvastam, az volt a benyomásom, hogy a szerzőben is lüktet a bluesritmus.

– Igen, én zongorista vagyok, igaziból nem tudok bluest játszani, de nagyon szeretek. És általában is nagyon sok zenét hallgatok. Rettenetesen fontos része a zene az életemnek. Kolozsváron operát is rendezhettem, aminek rendkívül örvendtem. 

– Rendezőként milyen évad elé nézel?

– Zsúfolt évem van. A Spectrum Színházban most azért harcolunk, hogy Páskándi Vendégségét elő tudjuk adni. Sajnos már három főszereplővel különböző okok miatt nem sikerült zöldágra vergődni. Az az igazság, hogy egy ilyen szerepet, mint Dávid Ferenc, nem lehet akárkinek odaadni. Rögtön utána következne egy nagyon érdekes felkérés. A román tagozat vezetője kért fel, hogy a kisinyovi és a vásárhelyi színház közti kapcsolatteremtő előadást rendezzem meg. Kezdetben azt hittem, hogy a december elsejei centenáriumi események sorában ez egy olyan szöveg lesz, amit nem vállalhatok, de elolvastam a darabot, és megváltozott a véleményem. Az a Mircea M. Ionescu, akit sokan futballszakíróként, rádiós kommentátorként ismerhetnek, és utóbb Giurgiuban volt színházigazgató, tizenhárom évig New Yorkban élt, ebből kiindulva írt egy érdekes darabot. Egy New York-i híd alatt él egy különleges társaság, van köztük egy román prosti is. Van egy bokszoló is a tarka népségben, az magyar. De van köztük fekete, kubai, mindenféle ember. Abszolút vállalható mű, olyan egy kicsit, mint az Éjjeli menedékhely, tele félrecsúszott életekkel. Amikor az olvasásban oda jutottam, hogy a bokszoló azt mondja az egyik szereplőnek: te, ne veszekedj velem, mert én a marosvásárhelyi ASA-nál bokszoltam, abban a pillanatban igent mondtam a felkérésre. Vannak ilyen fura, véletlenszerű találkozások. Erre is készülök már. És szinte szégyellem mondani, újra felkértek a Bűntény a Kecskeszigeten rendezésére, nem is mondom, hányadszor. Szinte kívülről tudom a darabot. Tavasszal megvolt a főpróbája, azt kell felújítani. Utána jön Kisinyov, majd az előadás marosvásárhelyi, illetve New York-i bemutatója, mert hármas premier lesz. Már tavaszra is van egy román színháztól meghívásom. De mindent megteszek azért, hogy a Shakespeare-temetőt itthon eljátsszuk egy énekelni jól tudó, marosvásárhelyi színésszel. Remélem, hogy bírom majd szusszal, egészséggel, hiszen engem a munka éltet igazán.