Markó Béla: Történet zöld pulóverrel
Miután annak a magyar írónak
kiverték az egyik szemét,
a magyarok nagyon feldühödtek,
és összegyűltek a város főterén,
de az ír televíziónak nem kellett volna
a zöld pulóveres képet beadnia,
mert utólag kiderült, hogy a zöld pulóver
csak véletlenül volt zöld ezúttal,
ugyanis a magyarok hagyományosan a zöldet,
a románok pedig a kéket kedvelik,
és természetesen az ír televíziósok is
úgy magyarázták ezt a képet,
hogy egy földön fekvő magyarba
futtában belerúg egy román,
a többiek meg bottal hadonásznak körülöttük,
de aztán a románok addig nézték
a kinagyított felvételeket,
hogy rájöttek, az a földön fekvő
zöld pulóveres tulajdonképpen
egy falusi román ember, pedig
a románok kék pulóvert szoktak viselni,
és akkor teljesen megváltozott
a nemzetközi közvélemény,
elfelejtették az agyba-főbe vert magyar írót,
már arról sem beszéltek, hogy azt a
magyarnak hitt román embert
azért hozták be faluról a társaival együtt,
hogy megrugdossa a földön fekvő magyar
embereket, mert egyszer s mindenkorra
meg kell tanítani őket, hogy
kinek a földje ez, ahol
fekszenek, amikor rugdossák őket,
csakhogy végül ennek az ellenkezője történt,
és ezt az egész félreértést a televízióban
a két színnek a fölcserélése okozta,
illetve a szabályok megsértése,
hogy akik kéket hordanak,
azok hordjanak mindig kéket,
akik meg zöldet, azok mindig zöldet,
mert akkor az ír televíziósok sem
követtek volna el ilyen fatális tévedést,
hogy akit rugdostak, arról azt gondolták,
ő rugdosott, aki meg rugdosott,
arról azt mondták, őt rugdossák,
erre fel Európa megnyugodott,
hogy nem azok a nyomorultak,
akik valóban nyomorultak,
hanem a többiek a nyomorultak,
és az a magyar író rég meghalt azóta,
a kiütött félszemének a helye elrákosodott,
de vele persze már nem foglalkozott senki,
hanem azt sajnálták, aki valamiért
zöld pulóvert vett fel aznap,
holott kék pulóverben kellett volna lennie,
és igazság szerint neki kellett volna
rugdosnia a magyarokat, ezért jött a városba,
viszont elszámította magát, vagyis becsapták,
akik behozták, nem mondták meg neki,
hogy ott fog feküdni a földön,
amely egyébként az övé, nem a magyaroké,
és egész életére megnyomorodik,
aki pedig belerúgott,
a feldühödött magyar,
azt a románok tíz esztendőre ítélték,
mert az volt a véleményük,
hogy nem szabadott volna visszarugdosnia
azoknak, akik őt akarták rugdosni,
neki egyébként nem volt sem zöld,
sem kék pulóvere, mert ő városi magyar volt,
de természetesen a zöld pulóvereket szerette ő is,
és akkor van itt egy kérdés, hogy
miért rúgott bele egy zöld pulóveresbe,
honnan tudta, hogy nem igazi zöld pulóveres,
erre a kérdésre viszont már nem fogunk
választ kapni, mert hat év múlva
kiengedték ugyan a börtönből,
de aztán meghalt a szerencsétlen,
és a nemzetközi közvélemény
azóta sem akarja megérteni,
hogy akár a zöld pulóveresek,
akár a kék pulóveresek
fekszenek azon a földön,
amelyről úgy gondolják, hogy az övék,
attól még segíteni kellett volna nekik,
hogy olyan színű pulóverben járhassanak,
amilyenben éppen akarnak.
