Írótalálkozó Gyergyószárhegyen

Újra a képzőművészeti alkotótáboráról híres település látta vendégül a tollforgatókat. Ismét igazi értelmet nyert a köztudatban Gyergyószárhegyi Írótáborként rögzült eredeti megnevezés is. Szárhegyen 1980-ban zajlott le az első Kriterion írótalálkozó, amelyen az erdélyi magyar irodalom jeles képviselői mellett több jelentős román irodalmár, műfordító is részt vett, lévén a táborozás fő témája a kölcsönös román–magyar fordítás kérdésköre. Amihez természetes módon társultak aztán azok a problémák, amelyek a romániai magyar szellemi lét legfontosabb vetületeit érintették. Az ezzel kapcsolatos felszólalások, viták váltották ki aztán a diktatúra hisztérikus kirohanásait és döntéseit, amelyek nyomán az évi gyakoriságúnak tervezett írótábort le is tiltották, szervezőit, vezetőit, előadóit pedig hosszasan vegzálták. Ma is jól emlékszem, hogy egykori rádiós kollégánk, Ágoston Vilmos megrekcumozására egy egész központi brigád szállt ki a Marosvásárhelyi Rádióhoz, és vészjósló gyűlésen, általános megfélemlítési eszközökkel igyekezett ellenséges hangulatot kelteni ellene, mondvacsinált vádakkal ideológiailag ellehetetleníteni. Másokkal is másutt ugyanezt tehették. Nem csoda, hogy a második szárhegyi összejövetelt csak a rendszerváltás után, 1990 szeptemberében lehetett megtartani. Majd rá tíz évre a következőt, később sűrűbben követték egymást az újabbak, máshol is, nem csak a Gyergyói-medence e nagy hagyományú, szép településén.

Ezúttal a múlt hét végén, szeptember 21–23. között tartották meg a XI. tábort, sajnos nem ott, ahol annak idején a ferences kolostor boltíves fehér falán az írók kézjegyükkel örökítették meg a jelenlétüket, sőt nem is a felújított Lázár-kastélyban, arra a visszaszolgáltatás után az örökösök helyeztek lakatot, hanem a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ barátságos, de az előbbieknél kevésbé patinás székhelyén, illetve a helyi művelődési házban. Arról az 1980-as kezdetről, a táborban történtekről, majd a hatalmi intézkedésekről s az írók aláírásait őrző falfelület kényszerű ledeszkázásáról részletesen írt a Barátság Alkotótelep létrejöttét és felvirágzását elindító Zöld Lajos a Kölcsönkért élet, kamatra című könyvében. A kötet másfél évtizede jelent meg a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában, érdemes elővenni, újra beleolvasni.

Sok dolog változott azóta. Az idei központi tábortéma az új Kántor–Láng kötet, a Száz év kaland volt, az ebben taglalt gondolatokhoz, problémafelvetéshez kapcsolódott az írók, kritikusok, szerkesztők eszmecseréje. Kántor Lajos már nem él, az elmúlt időszakban más súlyos veszteségek is érték irodalmunkat. Elhunyt Kányádi Sándor, Bréda Ferenc, Jancsik Pál, Horváth Andor, Kiss János. Nemrég távozott Egyed Péter, akit a tábor szellemi mentoraként tartottak számon. Mindannyiukról megemlékeztek a táborprogram során. Fiatal szerzők – André Ferenc, György Alida, Kali Ágnes, Horváth Benji, Láng Orsolya, Sánta Miriám, Varga László Edgár és Varga Melinda – felolvasására is sor került. És átadták a 35 évnél fiatalabb szerzőnek felajánlott Csiki László-díjat, amelyet Varga László Edgár, a Látó szerkesztője érdemelt ki bejárónőm: isten című 2017-es kiadású verseskönyvével. 

A tábor résztvevői úgy döntöttek, szükség van a találkozók folytatására, az elnöki teendők ellátására pedig Markó Béla költőt kérték fel. A kulturális központ vezetője, Kolcsár Béla a tábor adminisztratív szervezőjeként vállalta, hogy ha az írók is úgy gondolják, két év múlva készen állnak a táborozók fogadására. (nm)