Ritka jelenség, hogy mifelénk egy reform jól süljön el, de amikor meg is történik, akkor is maradnak hibák benne, amik rendszerint a leginkább kiszolgáltatottakra rónak újabb terhet. A palackok visszaváltását célzó kezdeményezés ilyen, abból a szempontból kétségtelenül hasznos, hogy jelentős mennyiségű szeméttől szabadította meg a környezetünket, és a szorgalmas gyűjtők némelyikének sem jön rosszul az így megszerezhető pluszpénz. Viszont az elszámolási rendszerében maradtak olyan, látszólag kis hibák, amik komoly terhet jelentenek a kisvállalkozók számára.
Főleg a vidéki kiskereskedők kerültek nehéz helyzetbe, ahol nincsenek helyben a palackokat bevevő automaták. Ilyen helyeken a bevitt flakont a boltos kifizeti az ügyfélnek, majd tőle rendszeresen begyűjtik a felgyűlt anyagot, elszállítják, de a célállomáson nem veszik mindig maradéktalanul át. És az át nem vett műanyaghulladék árát nem számolják el a kiskereskedőnek. Ez apróságnak tűnik, de valójában messziről sem az, hiszen forgalomtól függően könnyedén bele lehet keveredni akár ezerlejes nagyságrendű veszteségbe is, ami egy kereskedelmi üzletláncnak meg sem kottyan, de egy vidéki kisbolt üzemeltetőjének akár a havi nyereségét felemésztő bukás. Ezért ne csodálkozzunk, ha nem minden boltos mosolya őszinte, amikor flakont akarunk nála beváltani.
De nem csak a boltosok, más kisvállalkozók számára is hasonló „örömöket” tud okozni ez a kezdeményezés. Mert a flakonok visszaváltásához kötődő elszámolási eljárás túl van bonyolítva. Az még mondjuk hagyján, hogy ha például a személyzete számára ivóvizet biztosító cégnek – ami ugye nyáron kötelező munkavédelmi előírás – konkrét anyagi veszteséget nem sokat, de plusz papírmunkát jócskán okoz ez a rendszer. De jóval kényelmetlenebb helyzetekbe tudnak kerülni a különböző civil szervezetek, egyesületek, főleg az olyanok, amelyeknek a tevékenységük jelentős részét nagyobb rendezvények szervezése jelenti. Ugye ilyen helyeken a kedves meghívottakat illik megkínálni egy feles ásványvízzel az aszfaltolvasztó melegben nyáron. Csakhogy, ha nem állítanak oda valakit, hogy az üres flakonokat visszakunyerálja a kuncsaftoktól, akkor rendszeres komolyabb létszámú összejövetelek szervezői egy év alatt simán beleszaladhatnak akár ezerlejes nagyságrendű, le nem írható költségbe, ami például egy szoros kasszával működtetett nonprofit szervezet esetében komoly fejfájást idéz elő nemcsak a könyvelő, hanem a teljes vezetőség számára.
Az látszik jól ezekből a kétbalkezes szabályozásokból, hogy országként simán alkalmazkodtunk az uniós szintű, környezetvédelmi célzatú szabályozáshoz, ami önmagában nem rossz, csakhogy ennek a hazai alkalmazását olyanok dolgozták ki, akiknek a valódi életben halvány szimatuk se nagyon van arról, hogy a valóságban milyen nehézségekkel néznek szembe azok, akik az államgépezet fizetéséhez az adókat kitermelik.
