Évente több tízezer ember maradhat hoppon amiatt, hogy a hazai külpolitika illetékesei nem kapcsoltak idejében, hogy a tengerentúlon megváltozott a széljárás. A napokban az amerikai vízumkedvezmény kérdése borzolja a közéleti kedélyeket, még az is meglehet, hogy külügyminiszter-cserével próbálnak majd úgy tenni mintha csináltak volna valamit. De hogy ez mire lesz elég, azt nehéz megjósolni.
Fején találta a szöget az érdekvédelmi szövetség elnöke azt kijelentve, hogy hazánk hibázott, amikor nem kereste a kapcsolatokat a republikánus oldallal is az amerikai politikában. Ezt is a leköszönt elnök lajstromára kell felírni, mert a hazai szabályok szerint az államelnök a külpolitika felelőse. Mármint ha igazi politikus lett volna, és nem bólogatójani, akkor már tavaly kellett volna fű alatt kapcsolatokat építenie az akkori amerikai ellenzékkel. Mert ha meg találják nyerni a választásokat, akkor másnaptól együtt kell tudni velük működni az ország és a választók érdekében. Annyit a mentségére lehet írni az elszáradt fikusznak, hogy nem sok követhető modellje volt az utóbbi idők román külpolitikájából, amely a módszerváltás óta főleg bólogatásból állt. Korábban ennek az országnak a külpolitikusai oktatni való módon tudtak reagálni a világ fejleményeire, és kihasználni ezeket az ország hasznára, ám egyrészt hasonló kaliberű politikusok már nem teremnek manapság, másrészt a közelmúltban ameddig Amerika és Európa érdekei egybeestek, nem is nagyon volt játéktér ilyen tárgyalótermi játszmamesterek számára.
Most viszont az amerikai és európai viszonyokban rég nem látott törés van, nem csak a román döntéshozókat érte felkészületlenül az új amerikai kormányzat érkezése. Hanem ami sok szempontból még rosszabb, a brüsszeliek is úgy tettek, mintha az új amerikai vezetés eshetősége egy másnapra elmúló rémálom lenne. Aztán kénytelenek voltak ébredéskor megállapítani, hogy ez a rémálom maga a meztelen valóság, amivel nem nagyon tudnak mit kezdeni.
Ezeken a zavaros külpolitikai vizeken kellene jól navigálnia egy ideiglenes megbízatással rendelkező regáti elnöknek, majd a nyártól az utódjának meg a mindenkori külügyérének. Olyan körülmények között, hogy ha az amerikaiaknak udvarolsz, akkor a brüsszeliek vágják el a torkod, ha pedig belesimulsz az európai tájképbe, akkor a jenkik fognak levegőnek nézni és úgy is kezelni, ez nem kis kihívás lesz.
A helyzet közvetlen vesztesei azok a vízumigénylők, akik a kedvezmény elmaradása miatt papírmunkára és pluszköltségekre vannak ítélve. A közvetett vesztesei pedig mi, a nagy többség vagyunk, akik vámokban, emelkedő árakban, gazdasági bizonytalanságban sokszorosan megfizetjük az árát annak, hogy a képviseletünkre választott fennforgók képtelenek felnőni
a mandátumuk jelentette kihíváshoz.
