Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) az egyik legrégebbi civil szervezet a Kárpát-medencében. Története a 19. század végéig nyúlik vissza, működését azonban a kommunista rendszer ellehetetlenítette, majd a rendszerváltás után kellett újraépítenie önmagát. Az elmúlt években országos szinten is felmerült a kérdés, milyen szerepe lehet ma, a 21. század derekán az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek. A Maros megyei szervezet jelenlegi helyzetéről Kovács János elnökkel beszélgettünk.
A kilencvenes évek elején még erőteljes közösségi lelkesedés jellemezte a magyarságot, amelynek köszönhetően sokan csatlakoztak az EMKE-hez, míg napjainkban a szervezet jóval kisebb létszámmal működik. Említése szerint jelenleg hat aktív tagja van a szervezetnek, amely a múlt években gyakorlatilag tétlen volt.
– Tavaly januárban vettem át az elnöki tisztséget. Az első időszak elsősorban arról szólt, hogy konszolidáljuk a szervezetet: anyagilag megerősítsük, és visszakerüljünk a köztudatba. Fontos volt újra jelezni, hogy az EMKE létezik, működik, és tervei vannak. Tavaly szeptemberben az országos elnök egyik fő kritikája az volt, hogy az erdélyi magyar civil szervezetek gyakran párhuzamosan működnek, valódi együttműködés nélkül.
A Maros megyei elnök szerint Marosvásárhelyen is sok a tenni akaró ember, ám a hivatalos keretek miatt több, hasonló célú civil szervezet működik párhuzamosan, ami szétaprózza az erőforrásokat. Ezért a marosvásárhelyi szervezet nem szeretne a sok hasonló szervezet egyike lenni, hanem hiánypótló kulturális tevékenységekre törekszik, miközben városi központtal, de megyei léptékben gondolkodik. Az országos vezetés felvetette a rendszeres EMKE-klubok létrehozásának ötletét is, ahol civil szervezetek, intézmények, közművelődéssel foglalkozó szereplők találkozhatnának.
– Ez a jövő titka – mondta Kovács János, majd hozzátette, nem zárkózik el ettől az elképzeléstől. A klub ötlete tavaly szeptemberben merült fel országos szinten, amelyet Maros megyében is létre lehetne hozni. A Maros megyei EMKE jelenlegi stratégiája nem a gyors látványosságokra épít. Inkább egy lassú, tudatos építkezés körvonalazódik, amely figyelembe veszi a helyi realitásokat, a szűkös erőforrásokat és a túlzsúfolt civil teret.
Az országos célkitűzések irányt mutatnak, de a megvalósítás helyi szinten, lépésről lépésre történik. Most ott tartunk, hogy újra megtaláljuk a helyünket. Innen lehet továbbindulni – fejtette ki Kovács János.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
