Az aktuális eseményeket figyelve egy mondás jut eszembe: Románia gyönyörű ország, csak kár, hogy lakott… Nos, a minap volt az új román kormány első munkanapja. Ilie Bolojan miniszterelnök reggel közzétett egy fotót, amint egy vörös szőnyegen megy a kamera felé azzal a szöveggel, hogy: „Jó reggelt! Első nap a haza szolgálatában, a Victoria-palotában. Tisztelet Romániának!” A tisztelet – ugye – azt jelentené, hogy a hatalmas költségvetési hiányt fájdalmas megszorítások nélkül végeznék el, és az állam magán kezdené el az úgymond reformokat. Az RMDSZ elnöke az új miniszterelnököt „killernek” nevezte, arra utalva, hogy véghezviszi a tervezett közigazgatási leépítéseket, nem törődve a politikai feszültséggel, amit ez generálni fog. Szerinte Bolojan rendkívül hatékony lesz az új kormány élén. Ehelyett az történt, hogy Bolojan megígérte, hogy le fogja faragni a szenátus alkalmazottainak számát, 147 állást fog megszüntetni. Ám a 147 megszüntetett állás közül, amellyel 3,5 millió eurót lehetne spórolni évente, az akció lebonyolításának pillanatában 27 betöltetlen volt, tehát a semmit rúgták ki… További 45 állást úgy szüntettek meg, hogy a munkavállalókat áthelyezték más állami intézményekbe. (?!) A PSD-s Sorin Grindeanu volt közlekedési miniszter, aki a képviselőház elnöke lett, azt mondta, elfogadhatatlan, ami a közlekedési minisztériumban zajlik, hogy akadnak olyan bizottságok, amelyek tagjai havonta egyszer-kétszer mennek be dolgozni, a fizetésük pedig nagyobb, mint az államelnöké. Amit csak most, a leváltása után vett észre.
És még sok a bibi az „új” kormányban meg az ország élén. Példának okáért az USR-sek, miután elárulták Elena Lasconit és átálltak Nicuşor oldalára, most már korábbi kedvencüket támadják, a liberális kormányfővel kórusban, a Bolojan-kormányt pedig 5 miniszterelnök-helyettes is támogatja, holott szerinte az állam nem reformálható meg, amíg a politikai osztály nem reformálódik meg. Szemmel láthatóan nem kellett sok idő, hogy kikerüljünk az ígéretek bűvköréből, miszerint a Viktória-palotában is megszorítások lesznek, és azt ígérték, hogy a polgárok szolgái lesznek. Aztán jött a hideg zuhany: a diák- és egyetemi ösztöndíjak csökkentése, nyugdíjak csökkentése, a kiegészítő egészségügyi kifizetések, beleértve a nyugdíjasokét is, az adók emelése, a költségvetési rendszer jelentős átalakítása, a bónuszok csökkentése, a hamarosan emelkedő héa és a többi. A politikai diskurzus gyorsan megváltozott, és az emberek megállás nélkül megszorításokról beszélnek. Miközben egyetlen szó sem esik arról, hogy politikusaink lemondanának bármilyen juttatásról vagy bónuszról. Folytatják a régi trükköket, és az egyszerű emberek azok, akiknek meg kell húzniuk a nadrágszíjat!
A korábbi vezetések semmilyen módon nem felelősek a katasztrófáért, amit okoztak. Ugyanis nincs törvény a politikai felelősségről, amely szankcionálná azokat, akik katasztrófát hoznak ránk, felelősségre vonná azokat, akik, amikor belépnek a politikába és magas pozíciókba kerülnek, aberrált döntéseikkel tönkreteszik mindannyiunk életét.
És ezek akarnak minket kihúzni abból a mocsárból, amit ők maguk teremtettek!
