Takáts Gyula: Mint csillag ül
Pirosat rikoltott a szép kakas,
s a menny hálója széthasadt.
Rubin lángok közt hófehér havat
szitál a tündöklő magas.
December ez már… Vándorol az év….
Egy gólya áll a kertben árván,
fehér pólyával törött szárnyán,
s delták vizéről álmodik szegény.
Csak néz… Elindul s merev szárnya,
mint toll piros tintába mártva
egy verset ír a tiszta hóba,
amíg beér az istállóba.
Megáll, és mintha napfény volna,
a jászolból rásüt a szalma,
s karácsony párás, szép tehén-szeme,
mint csillag ül december térdire.