Száz szóban Markó Béla versbeli kalandjairól
A végtelen idő, illetve a történelem korlátai között élő ember kísérleteket tesz véges élete folyamán: hozzáad a teremtett világhoz, ezáltal próbálná életét is meghosszabbítani… A hideg kategóriák viszonylatában persze mindez porszemnyinek tűnhet.
A végtelen idő, illetve a történelem korlátai között élő ember kísérleteket tesz véges élete folyamán: hozzáad a teremtett világhoz, ezáltal próbálná életét is meghosszabbítani… A hideg kategóriák viszonylatában persze mindez porszemnyinek tűnhet. Hogy mégis megkísérli, személyisége végtelen belső energiáinak köszönhető bizonyára. Így járulhatunk hozzá a nooszféra gazdagításához, amely – mondják – az alkotó emberi szellemnek tulajdoníthatóan jön létre.
Markó költőként a korlátokat ledöntő szabadvers lehetőségeinek kipróbálásától – ami jórészt az 1970-es évekbeli alkotói szakaszát jellemzi – jutott el a kötöttségei dacára szabadító szonett vagy – legújabban – a haiku választásáig-műveléséig. Ezzel is, azzal is a pillanatok lírai végtelenjét hozta létre, az olvasónak pedig valamiféle teljességélményt kínál.
Kézdivásárhely, 2011. április 14.
Borcsa János
(Café Főnix – irodalmi és fotóművészeti lap)
