Sinka István: Elvarázsolt élet

Rontó asszony szeme vert meg,

így lettem nagyálmú gyermek,

kinek másokat kell szánni. –

Álmom mellé mást is kaptam:

egy villámló libatollal

megtanultam citerázni –

s tudok vitázni a holddal.

Rontó asszony nem jó asszony,

rontó asszony elvarázsol:

mécsvilágnál kínnal, könnyel

mindig tele volt a jászol,

s tamburámon sírt a kotta.

Pitvarból ki-kijött anyám

s két szeme könnyivel mosta/

gyönge ágú kis nótafám.

Mert tudta, hogy szenvednem kell,/

s tudta, hogy árva küszöbön

néz át a tejszagú udvar,

hogyha fia majd elköszön.

50 éve, 1969. június 17-én hunyt el a Kossuth-díjas költő