Setét Adélka elaludt

• 2024-09-20 11:00:00

• Bölöni Domokos

(Druszám uram kora őszi délutánja)

Druszám uram tiszteli a delet, üdvözli a délutánt. Hátradől kényelmes székében, rágyújt. Aranykarimás cigarettát élvez. Hálás ügyfelei ajándéka a pompás francia ital is, amelyből módjával kortyol.

Átnézi a lapokat. Délelőtt nem jut idő az efféle szórakozásra, a kuncsaftok kiszolgálása szent feladat.

Jó szüret ígérkezik. A marosvásárhelyi kerületben: Maros-Torda, Torda-Aranyos, Kolozs, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód, a szőlők fejlődése teljesen kielégítő. Középtermés várható. Tavalyi bor ára 60–70 korona hektoliterenkint.

Druszám uram szőlőbirtoka a Kis-Küküllő dombjai között zsong a darazsaktól. A magyarkirályfalvi hegy oly bort ád, mely sosem kerül hivatalos ítész poharába. Vetekedik a tokaji aszúval.

Fiákeren járkál a bűn. A szűkebb pátria környékéről: rablógyilkos kocsis merénylete az országúton. A. József medgyesi bérkocsis egy asszonyt fuvarozott Medgyesről Dicsőszentmártonba. Bázna közelében nekiesett az ittas asszonynak, kirabolta, megfosztotta nemcsak pénzétől, hanem még a ruháitól is, azután belökte az útszéli kútba, s a kútnál levő vederrel többszörösen fejbe verte; mikor pedig azt hitte, hogy az asszony meghalt, továbbhajtott a kocsival. Azonban az asszony nem halt meg, csak elalélt, s magához térve nagy kínnal kimászott a kútból. Egészen ruhátlan lévén belebújt a közeli szalmakazalba, s várta, míg valaki rátalál. 

A bandita fiákeres, hogy a gyanút elhárítsa magáról, s azt higgyék, hogy az utast elszállította, elhajtott a rendeltetési helyig, s visszajőve még belenézett a kútba, de ott nem látva áldozatát, azt hitte, hogy meghalt, vagyis lemerült a kút fenekére. 

Így nyugodva még egy ölre való szénát lopott a kazalból, amelyikben áldozata volt megbújva, s avval visszahajtott Medgyesre. 

Nemsokára két pénzügyőr haladt arra. Észrevették az asszonyt, beszállították a legközelebbi helységbe…

Ugorjunk, dörmögi tiszteletre méltó druszám uram.

No de nini. A megye legtöbb adót fizetői maros-tordai virilisek. A vármegyei törvényhatóság igazoló választmánya az adóhivatal adatai alapján összeállította Maros-Torda legtöbb adót fizetőinek névsorát. Ezer koronán felüli adóval felvéve a névsorba: Strata Hermann Megyesfalva 11502 korona; Gróf Teleki Domokos Gernyeszeg, 10146 K, Éltető Albert Magyarrégen 5724 K; Gr. Teleki Samu Sáromberke 5500 K; Gróf Toldalagi László Koronka 5434 K; Báró Kemény Kálmán Marosvécs 5250 K; Urmánczy Jeromos Maroshéviz 4500 korona; Máriaffy Lajos Marosszentgyörgy 4023 K; Farkas Imre Szászrégen 3585 K; Báró Bálintitt József Nagyernye 3204 K; Gróf Bethlen István Mezősámsond 3132 K; Gróf Teleki Károly Marossárpatak 3057 K; Rosentál Salamon Dóda 3000 K.

Lejjebb már nem érdekes, legyint irigyen.

No. Tovább.

A honvéd zászlós drámája. Bohém volt a kis kadét, a kolozsvári 21-ik honvéd gyalogezred fiatal marosvásárhelyi zászlósa, S. Géza nem jelentkezett a századánál, és így a szolgálati szabályzat holt betűi szerint katonaszökevény lett belőle, holott a kis kadétnak eszében sem volt a katonaélet gyönyörei elől megszökni. S. Géza már negyedik éve zászlós a kolozsvári honvédezrednél. Bajtársai és feljebbvalói mint kedves, jó modorú fiút ismerik, kinek katonai szempontból csupán egyetlen, de nagy hibája, hogy bohém vér csörgedezik ereiben, és így mindennél jobban szereti a mulatságot. Ez nem lehet egy katonakarrier alapja. A bohém hajlam a közönséges karriernek is a megölője.

S. Géza negyedik éve zászlós. Már két ízben utasították vissza hadnagyi kinevezését. Ez a kellemetlenség cseppet sem befolyásolta a kis kadétot. A zászlós megmaradt annak, ami volt, így aztán a mulatós természete rendkívül súlyos helyzetbe keverte. 

S. Géza eltűnt, mereszti a szemét druszám uram. 

Az édesapja Kolozsvárra utazott, és a rendőrséghez fordult, hogy kerítsék elő az ő eltűnt fiát, akiről biztosan tudja, hogy Kolozsvárt van még mindig. A rendőrség az összes detektívet mozgósította.

Erélyesen folyik a nyomozás. 

Paperlapap, legyint druszám uram.

Kutyából nem lesz generális.

Hanem nicsak ni. 

Legszolidabb bevásárlási forrás! Bölöni Domokos divatáru üzletében, Maros-Vásárhely, Főtér. 

Női és férfiruhaszövetek, selyem- és ruhadíszhímzés-különlegességek, mindenféle vászon, asztalnemű és kész fehérnemű, kabát, ruha- és blúzbársonyok legszebb választékban kaphatók. Legszolidabb szabott árak!

Ha bajsza volna, peckesen pödörgetné.

Druszám uram tölt még egy kis szíverőt, egészen hátradől, jaj, még lebukik a szentem.

Aprókat böffent, pardon. 

Aztán a nagy lopás Maroshévízen, a gyulafalvi telepen. Az Erdélyi erdőipar r. t. kantinjában az ablakon keresztül hatoltak be, az ajtót belülről kinyitották, és magukkal vitték a pénzszekrényt. Pár száz méterrel odább feltörték, és teljesen kiürítették. Nyolcezer koronát, hatezer frankot, brassói takarékpénztári betéti könyveket, részvényeket, értékpapírokat.

Ütik ám bottal a nyomukat, göcög a kedves druszám.

Ojjé, megint az a bolond tanító, Szabó Lajcsi. Korábban egyik kollégája otthagyta a tanítói pulpitust, és bognárnak csapott fel. A derék fafaragócéh örömmel szorította keblére a pályája sanyarúságaival meghasonlott díszes férfiút. 

Szabó Lajcsi is gondolt merészet s nagyot. Levelet írt a marosvásárhelyi fodrászújságnak, jelentvén, hogy immár maga is meghasonlott pályája sanyarúságaival, és tehát borbély akar lenni. 

Hohó, hördültek fel az okos marosvásárhelyi fodrászok. Ez nem megy! 

A tisztelt céh sérelme az, hogy menedékhelynek tekintik az élet hajótöröttjei számára. Tiltakozunk! Tessék csak tanítani annak, aki tanító! Az élet nem haragszomrád játék, és nem az a legény, aki üt, hanem aki állja. 

Tagadhatatlanul jogosultsága van az érvelésnek. 

Druszám uramnak főleg a magvas kommentár tetszik. Hogy ugyanis a fodrászok túllőttek a borotva élén. Mert bizony, példás felcser lenne abból a tanítóból, aki a saját bőrén tapasztalta ki a borotvanyúzás legfinomabb perverzitásait. Akkor, amikor az élet a magyar kultúra tiszteletre méltó ügye jogcímén kiborotválta tanítói mivolta alól a szenvedő embert.

Nahát.

Jajistenem, mi történhetett? Setét Adélka elaludt, partnerkéje pedig agyonlőtte magát. Néhány nappal ezelőtt még Maros-Vásárhelyen szerepelt Setét Adél kabaréművésznő. Először a Bocskay orfeumban, majd a mozgófénykép-színházban produkálta magát heteken át. 

Üm, bólint érdemes druszám. Ott valánk. Bizony, bizony.

A művésznő Budapestre utazott, és ott a véletlen összehozta Szilágyi Juli nevű barátnőjével, egy reménytelenül szerelmes artista leánnyal, akivel együtt is lakott a Tisza szállóban. 

Hm, hm, hümget a tisztelt druszám.

Tegnapelőtt este Szilágyi Juli nem feküdt le, hanem hajnalig diskurált barátnőjével. 

Vessél kártyát!, mondotta Szilágyi Juli. 

Setét Adélka kártyát vet, csakúgy mint Maros-Vásárhelyt a Transsylvániában, vagy a Royalban. Mindig a halál jelentkezik, de Setét Adélka ezt nem akarja megmondani boldogtalan barátnőjének. 

Ugye, a halál jön ki?, faggatta Szilágyi Juli. Ne tagadd, mert én úgyis meghalok. 

Setét Adélka csitítgatta, babusgatta.

Setét Adélkát kimerítette a sorsvetés, hajnali ötkor lefeküdtek.

Setét Adélka mélyen elaludt. Szilágyi Juli levelet írt. Azután elővette revolverét, és háromszor a mellébe lőtt. 

A mentők a szerencsétlen leányt a Rókus-kórházba szállították. Állapota nagyon sú…

Tiszteletre méltó druszám csípős könnyet morzsol el a szeme sarkában. 

Hiszen elutasította őt ez a Setét Adélka, igaz. Fennhéjázó, gőgös teremtés.

Gyászára azért rászolgált. Sajna, de úgy kell neki.

Érdemes druszám nem töpreng tovább. Kudarcai ne mardossák a férfiembert, inkább kerítsen új szeretőt magának.

Hah, lágyabb ének kell nekünk, műveletlenkedik érdemes druszám.

Ördöge van. 

Mert hogy ímé.

Legszolidabb bevásárlási forrás! 

Bölöni Domokos divatáru üzletében

Maros-Vásárhely, Főtér

Női és férfiruhaszövetek, selyem- és ruhadíszhímzés-különlegességek, mindenféle vászon, asztalnemű és kész fehérnemű, kabát, ruha- és blúzbársonyok legszebb választékban kaphatók. Legszolidabb szabott árak!

Jöhetne még egy pohárka, ámde a mértékletesség a sikeres kereskedő zsinórmértéke. Ez minden alfának az ómegája.

Végül rábukkan egy vidámító versezetre. Az utolsó oldalon, a viccek spáciumában.

Mi a címe, mi a címe. A húsdrágaság. 

Perorálnak 

A tizek, húszak,

Meg a százak, 

Az ezrek s a 

Milliók is… 

Hogy az ország

Szörnyű kódis. 

És hogy a hús, 

Szörnyű drága, 

Csak azt látjuk

Az újságba, 

Vezércikkben, 

Hirdetésben 

Ez szerepel 

Szerencsétlen! 

A hús, a hús!…

Jobbra s balra 

Szegény ember 

Csak ezt hallja, 

Úgy jő néki, 

Mint az álom… 

Hát hús is van még 

A világon?!

Druszám uram hangosan nevet, aztán kacag, végül hahotázik.

A kényelmes szék megtántorodik. Berohan a segéd, föltámogatja.

Nem esik baja, nem tört el semmije, csak hát kissé kövér a druszám. Többször hátba kell veregetni.

Minden fuldoklás elmúlik egyszer.

Szerencsés esetben az ember életben marad.

Elköszönnék. A nyitott ajtón át látom, amint éledezvén, a vidámkodás melléktermékét törölgetve, kihátrál a tágas, árnyékos, hűvös udvarra.

Meg aztán mit is válaszolna. Túl nagy a korkülönbség.

Telcsire kapom, amint a segéd sietve tölt főnöke poharába, s kiissza; kétszer is.

Igyekszik rendet teremteni.

Nekem tiszta doku. Megy a hálóra.

Hát akkor izé. Volt szerencsénk. Isten áldja, kedves druszám uram.