Róma csillagai Mikházán

*A legérdekesebb program a festőműhelynél zajlott
Fotók: Gligor Róbert László

Borús ég alatt is

Könnyed nyár végi programra hívta a történelem, a természettudományok és a csillagok szerelmeseit a múlt hétvégén a Maros Megyei Múzeum: a mikházi Limesparkban a mitológia és valóság együtt és külön-külön is megvilágításba került.

A múlt szombati borús, szeles időjárás nem igazán kedvezett a Limesparkba tervezett programoknak, a Csűrszínházban pedig dzsesszkoncert zajlott, így ezúttal kevesen választották az UNESCO-díjas létesítmény által kínált programokat. Aki viszont ott volt, az kíváncsisággal követte a tárlatvezetéseket, előadásokat, a tematikus bemutatókat és a filmvásznat. Minden program egy pontra mutatott vissza: az ókori római világra, annak szokásaira, hiedelmeire, életmódjára, a mindennapokra és parádékra.

Katonák, csillagok, filmcsillagok

A Róma csillagai címmel meghirdetett eseményt a Maros Megyei Múzeum a Falusi múzeumok éjszakája rendezvénysorozat részeként szervezte meg, és azért tartották jó ötletnek a csillagok tematikájára építeni, mert ebben a falusi környezetben kevés a fényszennyezettség, és ezért hoztak csillagászati előadásokat és csillagnéző távcsöveket is az eseményre. Hogy miként jutunk el a csillagoktól a római katonákig? A kérdésre a választ a programba beépített film adja meg a hollywoodi filmek, filmcsillagok révén – magyarázta el a rendezvény lényegét a Népújságnak Kovács Zoltán Péter, a Maros Megyei Múzeum Limeskutató Központjának múzumpedagógusa.

Ókori világ mai szemmel

Vezetett tárlatokon nyertek betekintést az érdeklődők a kétezer évvel ezelőtti világba és a mai Mikháza helyén álló római katonai táborba, valamint a mellette kialakult település életébe. Rögtön a szemünkbe ötlik az egyszemélyes római kordé (amin nem volt fék, ezért a római utakat nagyon alacsony lejtőfokkal építették), de előkerült már itt fogadalmi ajándék (Mercurius-szobrocska) is, és az is kiderült, hogy már a rómaiak korában termesztették a barackot ezen a helyen. 

Ugyanakkor látványos hang- és képeffektus kíséretében ismerhettük meg e táj több évezredes történelmét, és azt a kitörülhetetlen nyomot, amit a rómaiak itt hagytak a 2–3. században. A régészeti feltárások napvilágra hozták a római katonai erődítmény északkeleti sarkát, így a látogatók nemcsak a falakat, hanem a fölé emelt kétszintes védtorony alapjait is megszemlélhették, míg a további tárlaton az itt állomásozó segédcsapat íjászatával, fegyverzetével is megismerkedhettek, de az ókori parittyákkal is, míg egy terepasztal egy miniatűr római erődítményt és az azt védő csatajelenetet ábrázolta. 

Csillagok, fonalak, festőanyagok

Tematikus előadás vezette be az érdeklődőket a csillagászat világába: az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület szakemberei a mindenki által ismert Göncölszekerektől indulva mutatták be a legismertebb csillagképeket, és azokat az ókori római és görög mondákat, mítoszokat, amelyekből ezek eredtek, valamint a hozzájuk kapcsolódó magyar népi magyarázatokat, mint például a Csőszcsillag, Tejút, Csaba királyi ösvénye. 

A szervezők előkészítettek egy múzeumpedagógai műhelyt is, hogy a gyerekek Szilágyi Orsolya muzeológus segítségével csillagtérképeket is készítsenek, de ők inkább Kovács Zoltán Péter textilfestő műhelyét tüntették ki figyelmükkel. Itt egy olyan technikával ismerkedhettek, amelyet az ókortól a 20. század elejéig használtak (még a népművészetben is): az ókori római textilfestésről tekinthettek meg egy érdekes előadást és bemutatót. A szakember, miközben gyapjúfonalakat festettek vörösre, azt is elárulta a vendégeknek, hogy a takácsok, textilfestők munkája miért járt igen kellemetlen szaggal, és miért dolgoztak elkülönített településrészeken: a fonalat, textilt nemcsak az Ibériában bányászott timsóval pácolták, hanem kézenfekvőbb anyaggal is, például a katonáktól gyűjtött, majd napokon át érlelt vizelettel.

A Római Birodalomban nem létezett a mai értelemben vett egyenruha, a filmekből ismert vörös katonai ruházat nem valós ábrázolás. Egyforma ruhát csak ritkán készítettek a katonáknak, ha néhanapján nagy tételben kaptak textilanyagot – így főleg a zászló különböztette meg egymástól a hasonló fegyverzetű katonai csoportokat. 

Az ókori festőanyagok a vörös, sárga, barna számos árnyalatát eredményezték, a vöröset például a festő buzér porrá zúzott gyökeréből nyerték ki, a rómaiak ezzel festették a palástokat, tunikákat, a szenátori tunikák vörös csíkjai is az így festett fonalból készültek. Bíborszínű ruhadarabokat csak az arisztokrácia (és egy időszakban csak a császár) hordhatott, ugyanis a bíborcsiga porrá zúzott házából kinyert festőanyag nagyon drága volt – tudtuk meg a foglalkozást vezető szakembertől.

Csillagok, filmcsillagok

Amíg a gyapjúszálak a vörös festékben áztak, az érdeklődőket egy annál érdekesebb programra hívták a csillagok alá: nyáresti filmvetítésre. Németh Előd filmkritikus és Szilágyi Orsolya muzeológus előadásukban arra mutattak rá, hogy az 1950-es években hogyan hódította meg az ókori világ Hollywoodot, miként születettek a nagyon színes, nagyon látványos és nagyon drága grandiózus filmek, amelyek (többek között) az ókori római világban játszódtak. Nem elmarasztaló módon, de rámutattak arra, hogy miként látták és ábrázolták azt a kort, viseletet, fegyverzetet a filmes szakemberek, és hogyan látjuk ma ugyanazt a mostani régészeti leletek és történelmi információk fényében. Ezután a maroknyi közönség megtekinthette A palást című, 1953-ban készült filmet: ez volt a legrövidebb, amit ebben a témakörben találtak a szervezők, mindössze „csak” valamivel több mint két órát tartott. A történet végére annyira elbágyadtak a nézők, hogy már az éjszakai csillagvizsgálatra nem igazán maradt igény, nem mellesleg a borúsra, csepergősre fordult éjszaki ég sem engedett sok látnivalót. Pedig a szervezők nagyon számítottak az előző napokban tapasztalt tiszta, csillagos időre.