Rendhagyó búcsúztató
2026-11-01 16:00:00
- Kuszálik Péter
Kovács József – azaz Döme – nem a tanárom volt, hanem a barátom, ezért a búcsúztató hangvétele kissé könnyedebb lesz, igazodván a kettőnk kapcsolatához. Dömét Kolozsvárott ismertem meg, egyetemi éveink alatt. Ő a sétatéri épületben, a kémia karon tanult, én pedig a Malom utcai Műegyetem gépészmérnöki szakán. A megismerkedésünk pillanatára már nem emlékszem, az idejét is csak körülbelül tudom megbecsülni, talán az 1967/68-as tanévben történhetett. (Azt viszont biztosan tudom, hogy a sógornőm évfolyamtársa volt, aki az idén tavasszal részesült a könnyű halál kegyelmében.) Dömével nem családi körben, hanem a Horea kantin lépcsőin találkoztam leginkább. Ez az étkezde a jobbak közül való volt, a ’nagy híd’ mellett állt, az Astoria szállóval srégen szemben, a szuterénben. Lépcsőről lépcsőre araszoltunk lefelé a jellegzetes konyhagőzben. Akkoriban még méretes adagokat kaptunk, s a minőséggel sem volt baj; ha az emlékezetem nem csal, akkor a krumlipürébe még vajat is tettek. Nekem két kedvenc fogásom volt, az egyik a moldvai fasírt (pârjoale moldoveneşti), a másik a tejbelaska, előbbiről külön is megemlékeztem a Mörfi konyhája kötetemben (Döme nagy örömére).
A kolozsvári kapcsolatunk pár évre megszakadt, s majd csak 1974 után kapott újabb erőre, amikor Vásárhelyre kerültem. Akkor már a sportpályákon találkoztunk, a tenisz és a sízés mindkettőnk kedvenc sportja volt (nem feledve, hogy Döme az egyetemi kosárlabdacsapat alapembere volt Kolozsvárott). ’79-ben a ’Novi 7’ negyedbe költöztem, s akkor már a piacon is találkoztunk, s ugyanolyan jó hangulatú beszélgetésekbe merültünk, mint hajdanában.
Kapcsolatunk – néhány évvel az 1989-es ’gengszterváltás’ után – újabb erősítést kapott, amikor a Népújság helyet adott ’A sarokasztalnál’ című rovatomnak (1996/97) és a Cementlapok is közölte az írásaimat (1995–97). Kovács tanár úr azonnal ráérzett Mörfi humorára, mindig nevetve üdvözölt és újabb sikereket kívánt. Egy piaci találkozásunk után írtam meg a ’Lecsó Döme-módra’ című szövegemet, amelyet – mondanom sem kell – neki ajánlottam. Ezt a cikket a Mörfi újabb szövegei és a Mörfi konyhája kötetekbe is fölvettem. Gyakran kérdezte: mikor jelenik meg az új könyvem. A köteteim sorát 2021-ben lezártam, s a találkozásaink is megritkultak. Most, hogy egyik hűséges olvasómtól búcsúzom, megosztom önökkel a mai nap titkát: Döme emlékére ünnepi ebédet készítettem. ’Chili con carne’ került az asztalra, amely annyiban hasonlít a lecsóhoz (meg a moldvai fasírthoz), hogy minden házban másképp készítik, egyiknek sincs klasszikus, kőbe vésett receptje. S ebben (is) az élethez hasonlítanak.
Nyugodjál békében, drága barátom!
Kuszálik Péter
(Elhangzott a belvárosi unitárius templomban, 2026. okt. 31-én.)
