Ilie Bolojan egyelőre megúszta az azonnali menesztést, protezsáltja megnyerte a bukaresti főpolgármesteri széket, és máris lelkesen készíti a következő megszorító csomagot. Mondjuk, egyelőre, mert az ellenzék készíti az újabb bizalmatlansági indítványt, és az alkotmánybíróság is holnap, december 10-én tárgyalja a bírák és ügyészek nyugdíjazását szabályozó új törvénytervezettel kapcsolatos legfelsőbb bírósági beadványt.
A legfelsőbb bíróság tagjai egyhangúlag döntöttek úgy, hogy megtámadják az alkotmánybíróságon a Bolojan-kormány által felelősségvállalással elfogadott jogszabályjavaslatot. Ugyanis szerintük a jogszabályjavaslat formai és tartalmi szempontból is alkotmányellenes. A jogszabály előző változatát október 20-án arra hivatkozva utasította el az alkotmánybíróság, hogy a kormány a CSM – amúgy konzultatív jellegű – véleményezése nélkül terjesztette be azt a parlamentbe. Ezúttal nem mulasztották el megvárni a véleményezést. Ilie Bolojan bízik abban, hogy a törvény kiállja az alkotmányossági próbát.
A Béke – Románia elnevezésű parlamenti frakció bizalmatlansági indítványt kezdeményezett, mert a Bolojan vezette „progresszista kormány” képtelen kezelni az ország pénzügyeit, az egészségügyet, az oktatást, a szociális védelmet, az igazságszolgáltatást és a közigazgatást. A Románia nem eladó – progresszisták nélküli kormányt című bizalmatlansági indítványt december 8-án, hétfőn olvasták fel a parlamentben, a dokumentumról szóló vita és a szavazás pedig december 15-én lesz.
De nem csitul az önéletrajz-hamisító miniszter körüli botrány sem. Elemzők állítják, hogy egy komoly államban a hivatalos önéletrajz nem az internetről letöltött vicc, hanem az a dokumentum, amely alapján egy személy hozzáférhet a közpozíciókhoz és felelősségekhez. Különösen igaz ez akkor, ha stratégiai minisztériumokról, állami vállalatokról vagy igazgatótanácsokról beszélünk, ahol a törvény kifejezetten előírja a felsőoktatást. És amikor az ilyen „hibák” eljutnak a közvéleményhez, azok már nem csak egy személy problémái. Egy egész politikai kultúra problémáját tárják fel, amelyben a pártok nem ellenőrzik az embereiket, nem követik nyomon a fejlődésüket, és nem értékelik őket jól bevált kritériumok szerint.
Jelenleg a legtöbb román pártban nincs humánerőforrás-osztály. A helyi vagy országos vezető bizalom, kapcsolatok, lojalitás, belső szövetségek alapján választja ki az embereit, és a valódi hozzáértés és integritás kritériumai csak formálisan jelennek meg.
Előléptetnek valakit, mert „rajtuk a sor”, vagy mert a megfelelő időben vannak a megfelelő körben.
Egy ilyen kultúrában egyáltalán nem meglepő, hogy kozmetikázott önéletrajzok, felületesen megszerzett diplomák, zavaros tanulmányi évek jelennek meg, amelyek egy idő után eltűnnek az életrajzokból. Néha ezek a dolgok csak azután kerülnek napvilágra, hogy az illető már a kormányba került. Figyelmeztetnek: ha nem változtatnak azon, ahogyan az embereiket kiválasztják, semmi lényeges nem fog megváltozni az állam kinézetében. És a CV-vel kapcsolatos következő botrány sem lesz meglepetés.
Visszatérve a kormányra: Bolojan pénteken azt nyilatkozta: „nagyon valószínű”, hogy a kormány decemberben egy új, „kisvonat” típusú sürgősségi rendeletet fogad el, hasonlóan a korábbi években kiadott költségvetési kiadások csökkentésére irányuló rendeletekhez. Az intézkedések a minimálbért, a bírságpontokat és a polgármesterek juttatásait is érinthetik. Szerinte bizonyos, az év végén lejáró rendelkezések sürgős jogalkotási beavatkozást igényelnek.
Hangsúlyozta, hogy a kormánynak nincsenek pénzügyi kapacitásai arra, hogy felfüggesztett jogokat vezessen be a kifizetésekbe (például a polgármesterek juttatásait). Kijelentette, a már nem „szokásosnak” számító rendelkezéseket véglegesen meg kell szüntetni, nem csak egyik évről a másikra halasztani.
A „reform” a kormányfő kedvenc szava. Azt mondja, hogy Románia javát akarja. De nemcsak adminisztratív hibákat produkál, hanem társadalmi bizonytalanságot, félelmet és kiszolgáltatottságot is. Ám amikor ezreket tartanak sorban vízért, már nem egyszerű adminisztratív összeomlásról beszélünk, hanem nemzetbiztonsági kockázatról.
Úgy látszik, nehéz elengedni a hatalmat, amely ezen a szinten már nem tekintély, hanem visszaélés.
