Rebarbarafesztivál Szászkézden

Átértékelt szász hagyományok

Május 3-án, szombaton a tizenkettedik alkalommal szervezték meg Szászkézden a rebarbarafesztivált, amelyet egyrészt egyfajta hagyományőrzésként hoztak létre a község és a környékbeli vidék turisztikai vonzerejének a növeléséért, ugyanakkor alkalom volt arra is, hogy a közönség előtt újra megnyissák a település fölötti – teljesen felújított – parasztvárat. 

„Multikulturális” rendezvény

Leginkább a várlátogatás lehetősége vonzotta szombaton a községközpontot zsúfolásig megtöltő turistákat. S bár a fesztivált már tizenkettedik alkalommal szervezték meg, elég szegényesre sikeredett a kínálat. Az evangélikus templom udvarán és a polgármesteri hivatal, valamint a templom közötti főtéren felsorakozott standoknál voltak virágárusok, kézműves termékeket forgalmazók, volt, aki rebarbarát tartalmazó illatszereket, kézműves szappant kínált, másutt rebarbaralevet, egy fazekasnak a segítségével korongon elsősorban a gyerekek próbálhatták ki e mesterséget, továbbá a szervezők – többek között a Szászkézdi Önkéntes Központ, Küküllő-dombvidék GAL szervezete és a Nőegylet (Frauenverein) – sátrakat állítottak, ahol szórólapokon népszerűsítették tevékenységeiket. A legnépszerűbb a Nagymama Pincéje nevű vállalkozás által felállított sátor volt, ahol különböző dzsemeket, szörpöket, illetve palacsintát lehetett vásárolni, amelyet az eladók különböző lekváraikkal töltöttek meg. Természetesen a legkeresettebb a rebarbaradzsem volt, amely kora délutánig el is kelt. A téren csak egyetlen helyen lehetett rebarbarát vásárolni, amely a kínálat szűkében szintén igen hamar elfogyott. 

A fesztiválra érkezők közül a legtöbben a néhány éve teljesen felújított evangélikus templomot és az ettől különálló, szintén restaurált harangtornyot keresték fel. A betérők reakcióiból ítélve többen először láttak szász templomot belülről. 10 lejes jeggyel lehetett belépni. Sajnos ehhez nem mellékeltek a templomról szóló információkat tartalmazó kiadványt. 

Szászkézdről illik tudni, hogy a neve a magyar Keszi törzsnévből származik, ami talán a kéz szóra utalhat vissza. Az eredetileg itt élő székelyek a XII. század második felében innen települtek át a mai Székelyföldre, ahol létrehozták Kézdiszéket, Kézdre pedig szászok jöttek II. András magyar király idejében. Az UNESCO-világörökség részét képező templom egykori alapjait egy háromhajós román kori bazilika adta a XIII. századból. Az 1309-es okiratokban már találunk feljegyzéseket a templomról. A XVI. században erődtemplommá erősítik, és fallal veszik körül. Az egykori bástyából átalakított óratornyot 1677-ben kétemeletessé növelik, ekkor ezt lőrésekkel is ellátják. Nem véletlenül hasonlít a segesvárihoz, hiszen évszázadokig komoly vetélytársa volt Szászkézd Segesvárnak a környék vezető településének címéért. A templomot az államalapító Szent István királynak ajánlották fel. Falai között I. Apafi Mihály idejében, 1663-ban országgyűlést is tartottak. Értékes a 22 tartóoszloppal erősített főhajója, a csipkézett kövekkel és tornyocskákkal díszített szentségtartó fülkéje, barokk oltára, a szószéke és XVIII. századi szenteltvíztartója. 

Némiképpen pótolta e hiányosságot az, hogy az óratorony alsóbb szintjein levő pannókból álló kiállítás a reformáció történetét ismertette. Ezek egy része csak angolul, míg a kelet-európai reformációról szólóak – dicséretre méltóan – angol, románul és magyarul, tényszerűen tárták a sajnos elég kevés érdeklődő elé a vallási mozgalom főbb mozzanatait. 

A parasztvárat 10 órakor nyitották meg, a fesztivált délben. A település egykori szász lakóira mindössze a helybéli fúvószenekar emlékeztetett. A beszédek előtt a Nőegylet (Freuenverein) kórusa nyitotta meg a rendezvényt rövid, román nyelvű előadással. A helybéli ortodox pap áldása mellett rövid imát mondott németül Johannes Halmen helybéli evangélikus lelkész is. Ovidiu Șoaită, Szászkézd polgármestere többek között elmondta: azt tervezték, hogy ezúttal hivatalosan is megnyitják a várat (tudomásom szerint másodszor), de a választási kampánycsend miatt ezt augusztusra, a Haferland fesztivál idejére halasztották. Felszólalt még Ciprian Dobre, a PNL Maros megyei elnöke is. A megnyitót ezúttal rebarbarával töltött sütemények „felvonultatásával” zárták a helybéli fúvószenekar és a jelenlevők ritmusos tapsának kíséretében. A továbbiakban a téren szórakoztató játékokat szerveztek gyerekeknek, a játékok középpontjában természetesen a rebarbara állt, illetve gasztronómiai műhelyeket is felállítottak, ahol a fő alapanyag szintén a rebarbara volt. 

A Nőegylet sátránál a saját tevékenységüket és a szász örökséggel rendelkező környéket népszerűsítő kiadványok közül lehetett válogatni; Szászkézd kulturális térképét, a 

LEADER csoportok gasztronómiai katalógusát, de még kötényt és vászonzacskót is ajándékoztak a jelenlevőknek. A Nőegylet egyik jelen levő szász tagjától megtudtam, hogy a községben mindössze öt szász él, mind vegyes házasságban. A többiek kivándoroltak Németországba, vagy elhunytak. Így az evangélikus egyházon kívül már nem igazán maradt senki, aki ápolná örökségüket. Beszélgetőtársam azt is hozzátette, a fesztiválon egy-két szervezőn kívül alig látott falubelieket. Őket sem érdekli az egész… 

Újjáéledő turizmus, hiányos múltidézés 

Az 1989-es fordulat után a szász örökséggel nem igazán törődtek. Aztán Károly herceg – a jelenlegi III. Károly angol király – elkezdte népszerűsíteni a vidéket, és egyik alapítványa felkarolta a szász örökségvédelmi programot, amelynek köszönhetően több településen (mint Szászfehéregyháza – Viscri) is hozzáfogtak egyes épületek, majd erődtemplomok renoválásához. Mindez kiegészült egy szociális-gazdasági programmal is. Szászkézden az ADEPT Transilvania Alapítványnak köszönhetően sikerült néhány házat megvásárolni és felújítani. Egyikben – a király személyes jelenlétében felavatott – dzsem- és szörpüzemet is létesítettek. A XII. rebarbarafesztiválon is nagy sikernek örvendő Nagymama Pincéje (Pivnița Bunicii) vállalkozás tulajdonképpen a 2009-ben Angliában létrejött Food Development Company Ltd. (kft.) 2010-ben alapított fiókja, amely helyi alapanyagokból készít különféle szörpöket és dzsemeket. Ezeket a termékeket nemcsak üzletben lehet megvásárolni, hanem két hangulatos kávézóban is, amelyeket a központhoz közel álló egykori szász házakban működtetnek helyi vállalkozók. A fesztivál alatt ezek a helyiségek is zsúfolásig megteltek. 

Kétségkívül a felújított parasztvár – amelyet az egyik falon talált felirat szerint már 1347-ben, feltételezhetően már ezt megelőzően felépítettek – kiegészíti a környék turisztikai kínálatát. A rendbe tett várudvar a 65 méter mély kútjával, hat tornyával, gyilokjárataival és a tornyok tetején kiépített kilátóval sok turistát fog vonzani. Nem renoválták a vár közepén levő egykori kápolnát és a mellette levő egykori halastavat sem állították helyre, az előbbit talán azért, mert ezzel kívánták jelezni, hogy milyen állapotból „élesztették” újra a várat. 

Remélhetőleg a falakon kívül sikerül néhány helyiségben történelmi vagy kulturális, akár a szászok egykori életét bemutató kiállítással is kiegészíteni a kínálatot. Jó jel, hogy a fesztivál idején a Truverii együttes, illetve a Középkori Vándorok történelmi rekonstrukciós csoport rövid, de színvonalas előadással hozta vissza a kor hangulatát. Bár, tegyük hozzá, nem azt az időszakot idézték, amikor még rendeltetésszerűen használták a várat. Az is dicséretre méltó, hogy a várban háromnyelvű (angol, román és magyar) tájékoztató pannók segítenek az időutazásban. Lehetőséget kínál az is, hogy a Via Transilvanica útvonal a vár kapubástyája alatt halad el. A fesztiválon is több – tematikus turistaútvonalon járt – kerékpáros is „felvonult”. A kék kereszttel és a narancssárga T-vel jelzett útvonal a vár felett levő gyönyörű bükkfaerdőn keresztül halad Segesvár irányába. Mindezt kiegészítendő, a napokban a a Colinele Transilvaniei településközi egyesület a Carpathian Travel Centerrel (Kárpáti Utazási Központ) Nagyszebenből és Brassóból hop-on, hop-off típusú turista-mikrobuszjáratokat indított, amelyek több szász települést érintenek, többek között Szászkézdet is. 

A rebarbarafesztivál is igazolta, hogy van turisztikai, gazdasági potenciálja a megyénkben levő szász vidékeknek, köszönhetően a szászoknak, akik örökségül hagyták templomaikat, váraikat, egykor rendezett falvaikat, kultúrájukat, amelyet sajnos a jelenkori „örököseik” itt-ott elkoptatnak vagy elfelejtenek. Pedig a lehetőség kulcsa ebben a sokszínű kínálatban rejlik. Talán egy kis jóakarattal, az erre szakosodott intézmények, az egyházak és civil szervezetek önkormányzatokkal való összefogásával még ez a potenciál jobban kiaknázható lehetne. Érdeklődők lennének, és van mit tanulni a szász örökségből… csak legyenek jó tanárok. Nem csak Károly király…