Nagyszüleink intése

Örökség a szavak közt

Meglehet, hogy a konyha melegében hangzottak el, vagy egy nyári délutánon, amikor a nagyszülő a verandán ült, és történeteket mesélt. Ezek a szavak nemcsak figyelmeztetések voltak, hanem szeretetből fakadó tanítások is. Kíváncsiságból körbekérdeztem néhány embert, mely mondat maradt meg leginkább a nagyszüleik szájából.

„Soha ne feküdj le haraggal a szívedben” 

– mondja a 43 éves Ágnes. Ezt a nagymamája tanácsolta neki évekkel ezelőtt, és csak mostanra értette meg igazán a jelentését. „Ez egy nagyon érett és nagyvonalú hozzáállás egymáshoz, az eléghez” – magyarázza. Számára fontos, hogy betartsa: ha teheti, lefekvés előtt kibékül az érintett személlyel.

„Ne törődjek azzal, kinek mije és mennyije van, csak a saját dolgaimmal foglalkozzak.”

Ezt Márk idézte fel, egy 22 éves fiatalember, aki ezt a tanácsot a nagytatájától hallotta sokszor. Mint mondta, régebb nem is érdekelte különösebben ez, mára már úgy érzi, ezek csak tárgyak, melyek ideiglenes boldogságot adnak csak. Ez megtanította őt, hogy a saját dolgaival és problémáival foglalkozzon, és haladjon az életével.

„Dolgozni sosem szégyen, hisz a munka nemesít.”

A 29 éves Andrea nagymamája szavai ezek, amelyek máig csengenek a fülében. „Talán annyira belém ivódott ez a tanítás, hogy nem is gondolok rá gyakran – egyszerűen lételemem” – mondja. Úgy érzi, akkor a leghasznosabb, ha valamin dolgozhat, legyen szó munkahelyről, önkéntes munkáról vagy épp a háztartási teendőkről.

„Jött-e újság?”

Ez az 53 éves István gyerekkorának egyik emléke. Felidézte, hogy többször is megnézte a postaládát, hogy megérkezett-e már a napilap, amely számára már régen is az informálódást és a tájékoztatást jelentette. „Én már nem használom ezt a kifejezést, de érdekes módon az idősotthonban ma is napi rendszeres téma: jött-e újság?” – mondta István.

Ezek a mondatok különböző otthonokból, életekből és szívekből származnak, mégis közös pontként élnek az emlékeinkben. Nem csupán a múltat idézik fel, hanem ma is tanítanak, vezetnek és vigaszt nyújtanak. A nagyszülők öröksége nem mindig tárgyakban mérhető – sokszor egyetlen mondatuk többet ér bármely kincsnél.