Páll Lajos: Július

Lézeng a nyár, álmodozik,

s a patak víze megszökik,

fehér lángba fagy az akác,

meg nem rezdül napokig.

Zsong a kékség, felhő gyűlne,

de szétoszlik, néhány foszlány

 – csakhogy legyen lobogónk is – 

fönnakadt Firtos tornácán.

És a kert, a varázsszőnyeg

úszik, lebeg, pillangók közt

most illan el az öröklét.

S mint aki már békét kötött,

lézeng a nyár, álmodozik,

feszült blúza szertepattan,

egy villanás, s feleletül

tollu szállong a magasban!