2022. augusztus 9., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A szomszédunkban zajló háború nemcsak a fotelhuszárok harci kedvét hozta meg, hanem a saját szavazatainkkal székbe ültetett törvényhozókét is arra, hogy hadüzenet nélküli támadást indítsanak a magánszféránk ellen. Legalábbis a felsőházban szerdán elfogadott, az európai elektronikus hírközlési kódexet itthon is életbe léptető törvény rövid vitáján a háborút is felhozták érvként arra, hogy ezt a szabályt miért sürgős most elfogadni.

Anélkül, hogy a technikai részletekbe merülnénk, ez a törvény arra kötelezné az internetes kommunikációs és tárhelyszolgáltatókat, hogy a saját költségükön hozzanak létre lehallgatórendszert, amiben tárolják a felhasználók üzeneteit és beszélgetéseit, és kérésre ezeket az adatokat adják át a hírszerző szolgálatnak vagy bűnvádi eljárásokban érintett szerveknek. Abban az országban, amely nem is oly rég két embert évekre börtönbe vetett terrorizmus vádjával, szilveszteri petárdák birtoklásáért, ez nem sok jót vetít előre.

Mielőtt bárki valamilyen szuperhatalmi összeesküvésen kezdené törni a fejét, tegyük hozzá, hogy a szóban forgó európai kódexet elvileg arra találták ki, hogy biztonságosabbá tegyék az internetet a felhasználók számára. Csakhogy sikerült olyan tágasan megfogalmazni a vezérelveket, hogy találékony kormányok, mint amilyen a miénk is, hozzátehették a maguk számára fontosnak vélt célokat. És jól tudnak időzíteni is. A vonatkozó európai kódexet ugyanis az eredeti menetrend szerint 2020 decemberére kellett volna itthon is törvénybe ültetni, de valahogy senkinek nem volt ínyére a dolgot sürgetni. Az előző koalíciós kormány már klinikai holtában fogadta el a tervezetet, legutolsó ülésén, amikor progresszívék kisétáltak a kormánypalotából, és már el volt könyvelve a bukta a bizalmi szavazáson. Innen már gyorsulni kezdtek a dolgok az ügyben, decemberben gyorsított eljárással szavazott róla az alsóház, hogy ne legyen vita, noha tucatnyi szakmai és civil szervezet kifogásolta a tervezetet. És most, nem éjszaka lopakodva, hanem a háborús zűrzavart felhasználva, immár ügydöntő fórumként a felsőházon is átment a törvény, negyedóra alatt, vita nélkül. Már csak az utóbbi időben igencsak harcias elnöknek kell a kézjegyével ellátnia, hogy érvénybe lépjen. Néhány taposóakna azért még kerülhet hős politikusaink számára ezen a digitális harcmezőn, mert jogászok szerint a törvény sérti az alkotmányt, más szakik szerint pedig az internetes kereskedelemre vonatkozó európai szabálykerettel is összeférhetetlen. Ráadásul nem csak az itthoni szolgáltatókra róna hűséges besúgói kötelezettséget, hanem az összes, csevegőappokat üzemeltető multicégre is, amelyeknek serényen le kéne hallgatniuk a regáti felhasználóikat, és ehhez vélhetően lesz pár nem kedves szava a nemzetközi üzleti szférának is. Bár amennyire elkapott most mindenkit a harci hév a digitális ugaron, lehet, hogy a nagyok ingerküszöbét ez az ügy nem éri el. De Orwell odafent a hasát fogja a röhögéstől egy bárányfelhő szélén ücsörögve.