Bedobta a törülközőt az egyik sértődött pártvezető, miután sikeresen a lejtőre lavírozta a román politikai életbe új szemlélet ígéretével berobbanó alakulatát. A másik, a történelmi hagyományait rég kukába süllyesztett jobbközép liberális párt pedig meneszteni szándékszik levitézlett, üstököskarrierű vezérét. Valójában mi történhetett, hogy alig négy hónappal megválasztásuk után az új fiúknak menniük kell? Tavaly kora ősszel még tűzzel-vassal, a pártszakadás veszélyét is figyelmen kívül hagyva harcoltak, aminek gyakorlatilag fő nyertesei a szociáldemokraták voltak. Ajándékként kormányra kerültek. Semmivé vált a hárompárti jobbközép kormány által meghirdetett reformcsomag. Sok elemzőnek feltették azt a kérdést, hogy mindez előre látható volt-e? Egyértelműen igen. Mert ha jól megvizsgáljuk mind a liberális párt, mind a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) alkotóelemeit, látható, hogy távolról sem lehet egységről beszélni, mivel mindkét alakulat összefércelt tákolmány. Mozaikpártok. Kilúgozott ideológiákkal. Milyen liberális párt az, amelyben meghatározó erőt képviselnek az egykori szakadár baloldaliak, és az Európai Parlamentben a néppártiak csoportjában tetszeleg? Vezéralakjai közt pedig olyan ultranacionalisták vannak, mint Rareş Bogdan? A napokban kiszivárgott hírek szerint a párt erős emberei meneszteni akarják elnöki funkciójából Florin Cîţut. Terveik szerint már akár az áprilisban tartandó rendkívüli kongresszuson ez megtörténhet. Van egy olyan elképzelés is, hogy a négy országos alelnök felváltva vezetné a pártot a következő elnök megválasztásáig, aki nagy valószínűséggel Kolozsvár jelenlegi polgármestere, Emil Boc lenne. Ugyanis abban reménykednek, hogy nagy eséllyel csak ő pályázhatna Klaus Iohannis megüresedő székére. Kérdés, hogy a párton belüli érdekellentéteket milyen kompromisszummal lehet kibékíteni, vagy legalább ideig-óráig a platformokat egységgé csirizelni. Ha nem lépnek időben, a népszerűségvesztés megállíthatatlan lesz. Aminek a jelenleg kormánykoalíciós partner szocdemek lennének a nyertesei. És a nem éppen aranyos, nyakászgató AUR-os ficsúrok. Akikkel a tavaly ősszel nem szégyellt kormánybuktató egyezséget kötni az akkor még Dan Barna vezette USR. És most ott tartunk, hogy az utóbbi, jobb sorsra érdemes alakulat négy hónapja megválasztott elnöke, Dacian Cioloş, elismerve tehetetlenségét, lemondott. Minden jel arra mutat, hogy ürügyet provokálva visszasomfordált a brüsszeli bársonyszékbe. Kicsi a valószínűsége, hogy tettének pártszakadás lenne a vége. Az ellenben tény, hogy a vállalkozói, civil elköteleződésű szemléletet nem lehet összeházasítani a brüsszeli technokrata attitűddel. Az USR szövetségben erre tettek kísérletet. Választási kampányfogásnak jó volt. Sokan hittek benne, hogy a begyepesedett, érdekcsoport-szövevények alkotta korrupt politikai elittől át lehet venni a hatalmat. Bebizonyosodott, hogy az ilyen mozaikpártok képtelenek végigvinni a reformokat. Pedig három évtized után már nagyon szükség lenne cselekvőképes, a társadalmi elvárásokat figyelembe vevő új politikai alakulatokra. De úgy tűnik, hogy a Balkánon és Kelet-Európában még sokat kell erre várni.
