Örömkönnyek egy kiváló sportpályafutás során

*Az Év Sportolója-gálán, miután életműdíjjal tüntették ki (Fotó: MSÚSZ)

Marosvásárhely után több Maros megyei településen is sikeresen bemutatták a Bölöni, az erdélyi legenda című dokumentumfilmet, amely a 73 éves sportszakember életútját és pályafutását idézi fel.

A filmbemutatókon a film főszereplője, az ország leghíresebb és egyben legsikeresebb magyarja, Bölöni László is részt vett. A film utáni közönségbemutatókon rendre válaszolt a jelenlévők kérdéseire, majd aláírásokat osztogatott, közös fotókat készített a nézőkkel, egykori és jelenlegi szurkolóival. Ugyanakkor a szülőföldre való visszatérés megható pillanatokat váltott ki belőle, hiszen könnyeivel küzdött, amikor a közönség vastapssal fogadta a három marosvásárhelyi, majd a marosszentgyörgyi, dicsőszentmártoni, nyárádszeredai, maroskeresztúri és vámosgálfalvi bemutatón, ahol a filmet a Vándormozi keretében mutatták be. Természetesen a nézők között számos egykori ismerősét, hajdani barátját, valamikori szurkolóját fedezte fel, akik közül többen számukra értékes és hosszú éveken át ereklyeként őrzött fotókat nyújtottak át neki, ő pedig készségesen, örömkönnyekkel küszködve írta alá azokat, így növelve értéküket. 

Az október 20-ai marosvásárhelyi sajtótájékoztatón elérzékenyülten és őszintén mondta el a neves futball-legenda: „Úgy érzem, szeretnek, de nem tudom, megérdemlem-e ezt a melegséget. Annyi nagyszerű ember van, aki legalább ennyit érdemelne. Meghat, ahogy a marosvásárhelyiek fogadtak… Ha egy film képes ennyi szeretetet felszínre hozni, akkor talán tényleg van értelme annak, amit tettem az életemben.”

Mint ismeretes, az utóbbi időszakban Bölöni László nem egy alkalommal volt elérzékenyülve: tavaly a szülővárosában a díszpolgári cím átadásán, majd az idén januárban a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) által szervezett az Év Sportolója gálán is – ahol az MSÚSZ Életműdíjával tüntették ki – örömkönnyekkel küszködött.

„Ilyen szempontból édesapámra hasonlítok. Ő nem járt templomba, mert akkor mindig az édesanyja jutott eszébe, aki korán elhunyt, így hasonló alkalmakkor mindig a könnyeivel küszködött. Amikor színpadon vagyok civil emberként, én is elérzékenyülök. Ilyenkor haragszom is, és szégyellem is egy kicsit, de azt mondogatom magamban, hogy Laci, ne gondolj semmire, csak mondd a szöveget” – mondta el a neves futballsztár e sorok írójának a díszpolgári cím átadása után. 

Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy volt-e még hasonló alkalom az életében, amikor meghatódva, de örömkönnyekkel küszködött, Bölöni László ezt válaszolta: „Volt még két alkalommal a sportkarrierem során… Játékosként mérkőzések után soha nem érzékenyültem el, az első így akkor történt talán, amikor edzőként a Nancyval először feljutottunk az élvonalba. Az utolsó, idegenben megnyert mérkőzés után a pálya tizenhatosa környékéről telefonáltam a feleségemnek, Klárának, aki a televízióban követte a találkozót. Nem is volt semmi baj, amíg meg nem hallottam az örömöt a hangjában, ami térdre kényszerített” – mondta el városunk büszkesége, majd így folytatta: „A másik hasonló esetre 2001-ben került sor, amikor az utolsó előtti fordulóban a Sportinggal nyerni kellett volna, hogy bajnokok legyünk, de csak 2-2-es döntetlent értünk el a Vitória de Setúbal otthonában. A meccs másnapján a nagy rivális Boavista Portónak sorsdöntő mérkőzése volt a Benfica otthonában, azaz győzelemre lett volna szüksége, hogy esélyes maradjon a bajnoki címre, hogy majd az utolsó fordulóban döntődjön el a portugál bajnoki cím sorsa. Engem akkor romániai és portugál televíziós csatornák kértek fel, hogy élőben értékeljem a mérkőzés kimenetelét, de én inkább egy üres stúdióban vártam meg a találkozó végét. Ahhoz, hogy a gondolataim kissé felfrissítsem, és ne arra a bizonyos meccsre összpontosítsak (pedig a Benfica vezetett 1-0-ra), gondoltam, felhívom Klárát, aki követte a mérkőzést, és még volt 20 perc az összecsapásból. Vele többek közt a lányunkról, Eszterről, a rokonságról is beszélgettünk, amíg a mérkőzés véget ért, és nem is akartam elárulni, hogy mennyire izgulok. Időközben lefújták a meccset (a Benfica nyert 2-1-re – a szerző megjegyzése), a Sporting így bajnok lett, majd kinyitották a stúdió ajtaját, engem meg elleptek a szurkolók, a vezetők, a sajtó képviselői, nekem meg újra elcsuklott a hangom és elérzékenyültem…” – mondta el akkor az erdélyi labdarúgó-legenda, elárulva, hogy egy őszinte, érzelmes és figyelmes ember. 

Egyébként a két rendező, dr. Kollarik Tamás (Magyarország) és Szabó Attila (Románia) több mint 200 órányi felvételt dolgozott fel, hogy a kétórás dokumentumfilm elkészüljön (mintegy 500 ezer euróba került, nagyrészt a Magyar Nemzeti Filmintézet, valamint a Maros Megyei Tanács és Marosvásárhely önkormányzatának támogatásával).

A filmet november 6-án bemutatták Budapesten, majd november 21-én Bukarestben is levetítik.