Nemzet, emlékezés, jövő

*Székely Ernő lovaggá ütésével immár tizenkilenc tagja van a rend erdélyi törzsszékének
Fotók: Szent László Társaság (1861) és Rend

Tagfelvétel és kopjafaállítás

Múlt hét végén ismét Erdélyben tartotta meg idei központi rendezvényét a Szent László Társaság (1861) és Rend. Szombaton Makfalván, vasárnap a Nyerges-tetőn ünnepeltek.

A rend erdélyi és magyarországi tagjai szép számban gyűltek össze múlt szombaton délelőtt Makfalván, s a Szent Korona másával, a rend pallosával és zászlajával az élen vonultak be délelőtt a református templomba, ahol az ünnepi alkalom zajlott, de velük ünnepeltek a Württemberg-huszárok és a Történemi Vitézi Rend sóvidék-szovátai székének zászlós küldöttei is.

Ünnepi szószéki beszédében Koncz László Ferenc mezőkölpényi-szabédi református lelkipásztor hangsúlyozta: a rend tevékenysége a világban végzett szolgálat, alapja pedig Isten kegyelme, és ez a találkozás is kinyilvánítja azt, hogy „közösen építkezünk erre a fundamentumra, amit nemes elődeink építettek a Kárpát-medencében: Szent István, Szent László, a `48-asok, `56-osok, és nekünk is ott kell lenni a sorban. Ez az alap Jézus Krisztus, nemzetünk egyetlen megtartója. Szelek, viharok próbálták meg nemzetünket, családjainkat, gyermekeinket, rendünket, jövőnket, de ha erre a fundamentumra építünk, az megmarad” – figyelmeztetett a szónok, kérve, hogy „erősödjünk lélekben, közösségben, számokban, Isten adja áldását jelenünkre, jövőnkre, családjainkra, hogy az Ő megtartott népeként szolgáljunk, mert a világnak szüksége van erre a szolgálatra.”

Visszatalálni a helyes útra!

Szószéki beszéde után Koncz László Ferenc a Szent László Társaság (1861) és Rend erdélyi széktartójaként szólt az ünneplőkhöz. Kiemelte: ez a találkozás jelzésértékű, hogy Szent László királyunk örökségét hordozzuk, aki Szent István nemzetépítő örökségét megszilárdította, és az ő munkájának köszönhetően erős magyar nemzet épült a Kárpát-medencében. Az ő nyomdokain járni ma is megtisztelő, felemelő érzés, tudat és feladat. Isten, haza, nemzet, család, egyház – mind olyan hitbéli, nemzeti és kulturális érték számunkra, amely az Úr 2026. esztendejében ismét felértékelődik – mondta, rámutatva: amikor Szent László napján Budapesten egy bizonyos parádét szerveznek, „nekünk meg kell szólalni, és értékeinket különösen őrizni kell”.

Ezt követően sor került a rend idei avatási szertartására: miután a káptalan jóváhagyta és a főkapitány elrendelte, egy új személyt vettek fel a lovagok sorába. A Kázmér Sándor központi széktartó által átadott pallóssal v. Imre László főkapitány lovaggá ütötte Székely Ernőt, Csíkszentkirály polgármesterét, miután Szőke Gyula magyarországi széktartó lovagi avatási imája után az illető fogadalmat tett arra, hogy a rend szabályait megtartja és Szent László király hűséges lovagja lesz. Hűséges és odaadó munkája elismeréseként lovagkeresztes rangemelésben részesült az érdi Martonosi Tamás, a firtosmartonosi Major Enikőnek pedig hűségkeresztet adományoztak.

V. Erdélyi-Takács István főkapitányhelyettes arra figyelmeztetett: nemzetünknek vissza kell térnie a helyes útra, amit Istentől kapott, és a hétköznapok egyszerű pillanataiban is helyt kell állnia. „Van még lelke Árpád nemzetének” – hívta fel a figyelmet a szertartás végén. 

A himnuszaink eléneklése után az ünneplők a templomkertben megkoszorúzták a helyi világháborús hősök emlékművét, Koncz László Ferenc pedig Reményik Sándor Ahogy lehet című versét szavalta el, ezt követően sor került az erdélyi és magyarországi törzsszékek éves beszámolójára.

Az ünneplés és emlékezés vasárnap a Nyerges-tetőn folytatódott: a „székely Termopülé” helyszínén a rend magyarországi törzsszéke adományából készült kopjafa avatására került sor. Az oszlopot díjmentesen kifaragta és felállította a rend erdélyi lovagja, a székelyudvarhelyi Benczédi László. Az avatáson énekekkel szolgált a szentegyházi Gyermekfilharmónia néhány tagja, Erdélyi mese című saját versét szavalta el az anyaországból több mint két évtizede Székelyföldre áttelepedett Kovács Nemes László.

Az immár 19 tagot számláló erdélyi törzsszék vezetője úgy értékelte a múlt hét végi eseményt, mint amelyik az értékek vállalását jelentette. Az utóbbi években az erdélyi törzsszék tevékenysége felértékelődik, tekintettel arra, hogy a központi rendezvények is itt történnek. „A kopjafa állítása azt jelenti számunkra, hogy a nemzet emlékezete él, de az emlékezés nem múltidézés, hanem jövőépítés számunkra. Amíg emlékezünk, addig van nemzet, és amíg van nemzet, addig van jövő” – nyilatkozta lapunknak Koncz László Ferenc erdélyi széktartó.