Nagy József Levente verse

• 2011-10-14 13:18:38

Búcsú

távolodóban, és egyre messzebb

attól, aki voltam, s már nem vagyok,

köröttem dong, zeng tücsök és bogár,

s bezárulnak sorra az ablakok.

talpamat zúzzák, sebzik a kövek,

nincs előre, csak valahova el,

minden lépés a fájdalom groteszk

tánca, mögöttem vérnyomok – a jel.

ne kövess, túl szűk kettőnknek e sors,

megszedett világ, amin átmegyek –

magányomból csak magányt adhatok.

elragad, visz az őszi fergeteg,

térj vissza, hogy egyedül ne maradj,

s kinyíljanak újból az ablakok.