Megint van egy dolog, amiben listavezetők vagyunk az európai országok között: szép hazánk az egyetlen uniós tagállam, amelyik nem fogadott el olyan törvényt, amely lehetővé tenné az Európai Unió 1114/2023-as szabályzatának itthoni életbe léptetését. Ez az uniós szabály idén július elsejei határidővel azt írta elő, hogy a kriptovaluták piacán működő minden cégnek engedélyt kell kiváltania. Ez avatatlan szemnek úgy szól, mint egy unalmas adminisztratív szabály, de a hátterében a profi adócsalókkal való cinkosság rejlik.
Már csak abból a megközelítésből is érdekes a román államnak ez a passzivitása, hogy a kriptovaluta-piac szemszögéből hazánk egész előkelő helyen van európai viszonylatban. Egyes adatok szerint több mint kétmillió román állampolgárnak van kriptovalutája, és befektetéseik összege meghaladja a 12 milliárd eurót. Az adatokat érdemes egy kis egészséges kétellyel szemlélni, mert maga az egész kripto-ökoszisztéma nem az átláthatóságról híres, de egy ekkora mértékű befektetéshalmaznak a lehetséges adóvonzata hétszámjegyű összeg euróban számolva. Tízmillió eurós nagyságrendű adóbevételt kellene a román államnak simán zsebre vágnia, ha ez a többmilliós ügyféltömeg, és az általuk forgatott pénzek engedéllyel rendelkező, itthon bejegyzett cégek kezelésében forognának. Így a szabályköd azt eredményezi, hogy a szakterület román szereplői simán bejegyeznek egy postafiókban működő „céget” valamelyik uniós tagállamban, jellemzően a balti országokban, ahol a digitális ügyintézés fényévekkel jár előbbre, mint tájainkon, és ugyanúgy dolgoznak tovább, mint eddig, amíg nem voltak engedélykötelesek. Adózni viszont azokban az országokban fognak, ahova az engedélyük szól. És ezzel szép hazánk nem csak tízmilliós nagyságrendű adóbevételt hajít ki egy laza csuklómozdulattal az ablakon, hanem azt a hatósági védelmet sem tudja megadni a kriptovalutás ügyleteket használó állampolgárainak, ami azokat fogyasztói jogaik alapján megilletné. Legalább e két okból illett volna lépnie a hazai törvényhozásnak, de ez nem volt sürgős eddig, és egyhamar nem is lesz az.
De van ám az az indok, amiért megéri egy csőd szélén tántorgó államháztartású országnak simán lemondania arról a bevételről, amit egy ekkora volumenű piac legális mezsgyére való tereléséből szerezhetne. Azt régóta tudjuk, hogy hazánk kontinentális nagyhatalom az adócsalás műfajában, csak a hozzáadott-érték adóból évente közel tízmilliárd euró tűnik el, és akkor a többiről még nem is beszéltünk. Ekkora méretű adócsalást, ami itt van, politikai háttér és támogatás nélkül nem lehet elkövetni. Számtalan szakértő leírta és elmondta már, hogy a kriptovaluták és -piacok szabályozási szürkezónái világszerte a feketegazdaság menedékhelyét jelentik. Még egy szabályozott kriptopiacon sem jelent nagy kihívást a megfelelő szakértelem birtokában, hogy az illegálisan szerzett pénzt valaki tisztára mossa. De ez sokkal egyszerűbb akkor, ha az állam úgy tesz, mintha a kriptovaluta és az általa jelentett lehetőségek nem is léteznének, mert akkor az intézményrendszerének még úgy is pokoli nehéz lenne követnie ezeket a pénzmozgásokat, ha éppen akarná, és értene is hozzá. Ez a passzivitás árulja el, hogy minden politikai lózung ellenére a hazai döntéshozóknak annyira nincs bajuk az adócsalással, hogy még támogatják is.
