Maros megye kilenc objektuma van a jegyzéken

Az UNESCO világörökségi listájára került a római határvonal

Július 27-én, szombaton az UNESCO Világörökség Bizottsága Újdelhiben, a 46. ülésszakon döntött arról, hogy Constantin Brâncuşi Târgu Jiu-i szoboregyüttese és a Római Birodalom határának, a római limesnek a romániai része felkerül az UNESCO világörökségi listájára. A hírt Raluca Turcan kulturális miniszter és Marcel Ciolacu miniszterelnök hozta nyilvánosságra. Az ókori Római Birodalom határvonala megyénken is áthalad. A Maros Megyei Múzeum kutatómunkájának is köszönhetően megyénk kilenc objektummal szerepel ezen a jegyzéken. 

Románia 2018 januárjában kezdeményezte a Târgu Jiu-i (Zsilvásárhely) szoboregyüttes felvételét az UNESCO világörökségi helyszíneinek listájára, és 2023 januárjában tették le a Római Birodalom és Dacia egykori határvonalának felvételi kérelmét. A jelölési dosszié értékelése másfél évig tartott. Tekintettel arra, hogy megyénkből kilenc helyszín került fel a listára, arra kértük Ötvös Koppány-Bulcsút, a Maros Megyei Múzeum igazgatóját és Pánczél Szilamért, a római korral foglalkozó régészt, hogy beszéljenek a bizottság döntéséről. 

Az igazgató elmondta, az ókori Római Birodalom egykori határának a világörökség részévé nyilvánítása ötlete az érintett országok szakértőiben már az 1960-as években felmerült, ezért nemzetközi összefogással megindultak a kutatások. Óriási feladatról van szó, hiszen a határvonal mintegy 550 km-en, Nagy-Britanniából kiindulva (Hadrianus-fal) Németországon, Magyarországon, Románián, Szerbián, majd Észak-Afrikán keresztül Spanyolországon, Franciaországon is áthalad. Az UNESCO követelményei szerint minden ország külön-külön kell benyújtsa a világörökség részévé nyilvánításhoz szükséges dossziét. Ezt már korábban megtették az angolok, a németek (Hadrianus- és Antonius-fal), az ott áthaladó falszakaszok és objektumok felkerültek a listára. Románia másfél évvel ezelőtt döntött úgy, hogy csatlakozik. Megalakult egy limesbizottság, amely kidolgozta a felvételi dokumentációt, amely meg kellett feleljen az ICOMOS (International Council on Monuments and Sites – Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága) és a nemzetközi műemlékvédő előírásokat rögzítő Velencei Charta feltételeinek. Ez azt is leszögezi, hogy a védett objektumok nemzetközi szinten is magas kulturális értéket képviselnek, és a követelmények szerint ezeket in situ, azaz a helyszínen talált állapotban kell konzerválni, megőrizni és hasznosítani. A felvétel feltétele, hogy a kormány felvállalja a helyszínek megőrzésének a támogatását. 

– Készült a Maros Megyei Múzeum a jelölésre, hiszen több mint tíz éve zajlik az ásatás a mikházi segédcsapattábor egykori várában, ugyanakkor kutattuk a marosvécsi, sóváradi castrumokat és az őrtornyokat is. A lelőhelyek olyan állapotban vannak, hogy megfelelnek az előírásoknak, ezért terjesztettük elő őket a világörökségi listára. Mivel a mikházi castrum immár a múzeum adminisztrálásában van, elnyertük azt az uniós pályázatot is, aminek köszönhetően 2,5 millió eurós beruházással látogató- és kutatóközpontot létesítünk, és az előírásoknak megfelelően újjáépítjük az egyik saroktornyot. Nemsokára elkezdődnek a munkálatok is. Ez a beruházás is része annak az elvárásnak, amelyet az UNESCO megfogalmazott, miszerint a helyszíneket turisztikai, ismeretterjesztő céllal hasznosítsuk. A tervek szerint 2026-ig elkészülünk vele, így Mikháza az elismeréshez méltó történelmi kulturális központ lesz – mondta a múzeum igazgatója. 

A limesbizottság tagja volt Pánczél Szilamér, a Maros Megyei Múzeum római kort kutató főmunkatársa, régésze is, aki lapunknak elmondta, megyénkből a következő, a limes vonalán levő régészeti objektumok kerültek fel a listára: a három segédcsapattábor Marosvécsen, Mikházán és Sóváradon, valamint hat őrtorony: Szakadáton, a Pogor-hegyen, Erdőlibánfalván és Alsóidecsen egy-egy, míg a Tompa-tetőn kettő. A szakértő elmondta, a nevezés a jelenlegi Románián áthaladó limesre vonatkozott, ami több mint 1000 km-es, és 277 objektumot tartalmaz. Nem Dacia volt az ókori Róma legnagyobb provinciája, azonban mivel ennek határai mélyen benyúltak az egykori „barbárok” területeire, ez a leghosszabb szakasz. A határvonal a Dunánál kezdődött, Orsova határában, majd a Bánságon keresztül a Szilágyságig haladt, innen, Kolozs megyét érintve, Beszterce-Naszód megyén keresztül Maros, Hargita és Kovászna megyét szelte át, ezután, az Olttal párhuzamosan haladva, a mai Olténián át haladt a Dunáig. Megyénkbe Felsőrépánál lép be, az első lelőhely Marosvécs, innen a Görgény völgyében Libánfalván keresztül Mikházáig, a Bekecs alatt Sóváradig húzódik, majd délen a Firtos vonalán Énlakán folytatódik, ahol szintén feltártak egy castrumot. 

Pánczél Szilamér szerint az UNESCO-elismerés óriási szakmai elégtétel, hiszen a több mint egy évtizedig tartó célirányos kutatást és munkát koronázza meg. Meggyőzte a nemzetközi közösséget arról, hogy a római örökségnek nem helyi, regionális vagy akár országos, hanem világszintű jelentősége van, és ez egy lelőhely legmagasabb szakmai elismerése. 

– Ez arra is ösztönöz minket, hogy továbbra is célirányosan folytassuk a kutatást, hiszen a témakörben még számos nyitott kérdés maradt, amelyekre mi, régészek, kutatók kell megtaláljuk a válaszokat. Az elismerés lehetőséget teremt arra is, hogy a tudományos eredményeket nemzetközi szinten megosszuk, ugyanakkor hozzájáruljunk ahhoz, hogy a helyszíneket világszinten is ismertté tegyük, hiszen közös kulturális örökségünk részét képezik. Ezt idegenforgalmi vonzerőként lehetne értékesíteni, mint ahogy számos más hasonló, jelentős UNESCO-világörökségi régészeti lelőhely van a világon, amelyeket turisták ezrei keresnek fel. A székelyföldi turizmus számára ez óriási lehetőség lehet, ha megfelelőképpen kihasználják az önkormányzatok és azok, akik felelősek az idegenforgalom fellendítéséért, amely gazdasági jövedelmet is jelent. A régészek feladata, hogy feltárják és megfelelő módon ismertessék a múltat az érdeklődőkkel. Megtisztelő, hogy munkánkkal hozzájárultunk a világörökség megőrzéséhez – nyilatkozta lapunknak Pánczél Szilamér régész.