Lorand Gaspar: Pilinszky Jánostól lopott vers

Céltalan járom a vidéket, egyetlen ráncát

sem bolygatom az időnek. Miféle halálos

napszúrás veri át testemet éjjel-nappal,

hogy kigyúlnak sorra az ikonok fejemben –

a parttalan szürkeségben valaki ismeretlen

mosolyog rám a messzeségben, a víz lepedője

lángra lobban, déli verőfény, romok, törmelék

körülöttünk roncsolt műanyag halomban –

jelentéktelen dolgok örök részletei

töprengő szélben szirom csillanása, mindezt

az emlékezet zsákjából egy név halássza elő –

falak csendje, rózsa szégyenlőssége,

melyről időmélyi szagok susognak,

az elhagyott szobákban mezítláb a tenger

Fordította: Lackfi János