Lila krizantém
2013-10-31 16:22:59
- Baricz Lajos
Mennyi színe, pompája, virága volt a tavasznak, nyárnak! Mennyit gyönyörködtem benne: mind-mind a jövőt ígérte, a jelent tárta elém.
Mennyi színe, pompája, virága volt a tavasznak, nyárnak! Mennyit gyönyörködtem benne: mind-mind a jövőt ígérte, a jelent tárta elém.
Hol van már a tavasz! Eltelt már a nyár is!
Kétszer is nyílt a rózsa – édesanyámat idézte, akit Rózának hívtak.
Megérkezett a csendes, szelíd ősz. Nincs már virág, a fák levelei is lehulltak. Milyen szép volt még pár napja udvarom és a közeli erdő faleveleinek ezernyi színárnyalata! Közben avarként hullott alá. Ez a lombhullás idézi számomra: „Sic transit gloria mundi!” vagyis: „Így múlik el a világ dicsősége!”
Október végére kinyíltak a krizantémok. Különböző színben, nagyságban várják a vásárlókat, az emlékezőket, a kegyelettevőket.
Idén a lila színű tetszett nekem.
Édesapám, édesanyám sírjára helyeztem őket, ahol a múlt jelenvalóvá vált, a jelen az örökkévalóságba repített. Milyen jó, hogy hiszek benne, az örök Szeretetben! Így tér és idő, evilági és világon túli, emberi és isteni átjárják egymást.
Nagy csend és béke telepszik lelkemre, mintha átölelne több évtizede eltávozott édesapám és édesanyám, vagy én ölelném keblemre őket.
De inkább az Örök Szeretet ölel magához mindannyiunkat.
A lila krizantém mellett olyan jó ez a csendes egyesülés, ez a szent ölelkezés!
