Lehóczky Ágnes: Bűntény

• 2012-08-03 13:23:27

Azt olvastam, hogy magányunk önmagunk tápláljuk, etetjük, figyeljük féltő gonddal,

Azt olvastam, hogy magányunk önmagunk

tápláljuk, etetjük, figyeljük féltő gonddal,

hogyan növekszik, belőlünk él, mint a

parazita, rágva, őrölve csápjaival

a világosságot, és hogy a sötétséget mi

magunk teremtjük azzal az egyetlen, szabad,

magunk választotta gesztussal,

hogy villanyt sem oltunk és tapogatódzunk

régi, mégis a sötétben felismerhetetlen kontúrú

kapcsolataink után, hogy fekete vitorlát

bontva képzeletünk a kidomborodó testeket

szörnyetegnek, az ajtó mögött rejtőző

gyilkosnak láthassa, a gáz fényjeleit villogó

szemének és benne már a világítótoronnyá

magasodott, vérfagyasztó tettnek,

a pupilla mélyén az ölelést is fojtogatásnak,

mert mi magunk szőjük a borzalom leplét

riadt idegszálainkból éjjel,

és nincs, ki lefejtse nappal, és rettegésünk

a minket kutyahűséggel

szolgáló tárgyainkból is bűnözőt formáz,

hogy nap mint nap elítélhessük

őket életfogytiglan tartó jelenlétünkre.