A királyi dió

Az emberiség több ezer éve ismeri a diót, betegségek egész sorának gyógyítására próbálták ki, és gyakran alkalmazták eredményesen. A diófa minden részének van gyógyhatása.

Természetesen tudták ezt Segesváron is, ahol a múzeumban őrzött patikai edények közül kettőben a diófa különböző részeiből készült liktáriumot tartottak. A címkéken Roob nucum és Roob nucum juglandis corticis olvasható, az elsőnek említett zöld dióból, míg a második diófakéregből készült.

A közönséges dió latin megnevezése, a Juglans regia szó szerint „királyi diót” jelent. Európában, Ázsiában honos, 15-30 méter magas, 150-160 évig is élő növény. Levelét, kérgét, termését mind zölden, mind éretten, termése burkát, belét, a dióbél hártyáját, elfásodott válaszfalait, virágát, rügyét egyaránt használták és használják gyógyszerhatású készítmények előállítására. Fájából bútort gyártanak.

A Roob nucum zöld, érés előtti dióból készült. A zöld diót felaprították, több napon át vízben áztatták, majd leszűrték. Az így nyert folyadékot besűrítették és mézzel, vagy cukorral összefőzték. Száj- és gyomorbetegségekben, különböző bőrbetegségek – mint ekcéma, herpesz, pikkelysömör – tüneteinek enyhítésére használták.

A Robb juglandis corticis dióburokból (diókopácsból) vagy diófakéregből készült, a fentebb leírt módon. Főleg hideglelés ellen használták, izzasztó tulajdonsága miatt, ezenkívül emésztési zavaroknál, hasmenés ellen alkalmazták. A dióburok zölden és megérve is a dió összes hatóanyagát tartalmazza, többek között juglont és C-vitamint. Főzetét a legtöbb országban ma is használják, izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javallják, hatékony száraz köhögés elleni szer. Külsőleg bőrfertőtlenítés és hajhullás kezelésére alkalmas.

A diófa mérgező növény is. Fő gyógyító és mérgező anyaga a már említett juglon gátolja a rovarok, férgek, gombák, baktériumok életfolyamatát. A diófa ezzel az anyaggal védekezik úgy is, hogy a gyökerek is bocsátanak ki a talajba juglont. Az emberi szervezetet nem károsítja, de felelős a gyűjtők kezén látható elszíneződésért, a diófa részeiben található festékanyagok mellett.

A diófa szerveiben lévő tannin (csersav) összehúzza a hámsejteket, például a nyálkahártyát, láz- és viszketéscsökkentő hatása van. Egy-másfél évtizede a diófában található ellagénsavra is felfigyelt a tudomány. Ez az anyag gátolja a diófában a növényi rák kialakulását, hatását az emberi rák ellenszereként is vizsgálják. A dióbél vérnyomás- és koleszterincsökkentő, vérereket erősítő csemege és táplálék. Szellemi és fizikai gyengeség ellen egyaránt ajánlott.

Cukorbetegek is fogyaszthatják. Erdélyben az összevágott dióbelet kelések gyógyítására is használták, használják, akárcsak az orosz nép. A diófa több országban, köztük az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban, Svédországban elismert gyógynövénynek számít.

Veress László