Több millió földönfutóvá tett menekült, több tízezer megerőszakolt nő. Az otthonukat vesztett gyerekek száma felbecsülhetetlen. Rommá bombázott városok és falvak. Az ágyútölteléknek szánt katonák számát elmaszatolja mind az orosz, mind az ukrán hadvezetés. Csak a gyászoló anyák és feleségek könnyei emlékeztetnek a három éve tartó agresszió értelmetlenségére. Nem értem, nem akarom megérteni a kis és nagy diktátorok, a színlelt demokrata ordasok, a békepárti vagy liberális álcába bújt vezérek érveit, mert mára a Donald Trump imádatában elcsábultak számára is világossá válhatott, hogy a szólamok mögött mindenki csak egy pitiáner pecsenyeleső. A világuralomra megszállottan törekvő amerikai vezér élvezettel csicskáztatja az európai államfőket. Teszi, mert megteheti. Közben a francia elnök próbálgatja imígy-amúgy összeterelni a huszonheteket a tengerentúli fenyegetések kivédésére. Talán majd az új német kancellárral párban sikeres lesz kármentési kísérlete. Ha nem, akkor tovább gyengül Európa gazdasága, romlik a mi életszínvonalunk is. Nem elég, hogy a covid után az oroszok elleni szankciók minket sújtottak a legjobban, ráadásul az ukrán termékek nyakló nélküli behozatala földhöz vágta a mezőgazdasági ágazatot, ezért is tüntettek Európa-szerte a gazdák.
A Fehér Ház ura béketeremtő misszióját most arra használja fel, hogy Ukrajna kárpótolja a támogatásért, és ezt a ritkaföldfémek kitermeléséről szóló megállapodásban rögzítsék még most pénteken. Amikor erről Macron elnökkel beszélt, ironikusan megjegyezte, hogy Európa csak kölcsönzi a pénzt Ukrajnának, és ezt majd visszakapja. A gall kakas ezt nem tűrhette szó nélkül, és diplomáciai körökben szokatlan módon, Trump kezét megfogva közbeszólt: nem az USA, hanem az EU államai fizették az ukrán támogatások 60 százalékát. Az EU 128 milliárd dollárt fektetett Ukrajna biztonságába, állítja Macron elnök. Tehát az embertelen szenvedést és pusztítást okozó háború nem volt más, mint egy jól kamatozó befektetés? Sajnos igen. Ez abból is látható, hogy mekkora a tolongás a törlesztést remélők körében. Románia is ott lapít a sor végén, abban reménykedve, hogy legalább az újjáépítés során leesik egy kis morzsa. És végső soron az amerikai–orosz béketárgyalás célja, bármennyire kegyetlenül hangzik: nem a háború lezárása, hanem az osztozkodás. Geopolitikai, gazdasági újrafelosztása a régiónak.
Kegyetlen alkut köt ma Zelenszkij elnök, az áldozatok sírhantjait taposva.
