Ivan Karamazov: A kedv szonettje

Az ember olykor szomorú,

domborúsága homorú,

a kedve olyan fekete, 

akár a tehén feneke,

belékaristol bármi nesz,

a presszó nem jó, sem a nesz,

lelke fagyott, a szíve ázik,

otthon meg berockballadázik –

hát mire jó ez az egész?

Mindenén tenyész a penész,

s a napsugár is felkavarja – 

de magát gyorsan összevarrja,

átokűző álomsebész,

ki önmagáért élni kész.

*A Facebookon tallózva