Ne aggódjanak, nem alakul ez rossz szokássá, ám nincs mit tenni, ha épp olyan világnapra virradunk az aznapi vezércikk megjelenésének a napján, amely fontos tematikát és üzenetet hordoz. Főleg, ha az kevésbé jelenik meg a sajtóban, illetve csak véletlenszerű keresés eredményeként jelenik meg a (köz)tudatban. A fogyatékos emberek világnapja is ilyen – e napot minden évben december 3-án, azaz ma tartják, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) kezdeményezésére. Amint azt a világnappal kapcsolatosan olvashatjuk, az ENSZ közgyűlése 1992-ben hirdette ezt ki abból a célból, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékossággal élő személyek társadalmi helyzetére, jogaira és lehetőségeire világszerte.
A világnap előzményeként Magyarországon és más országokban is létezett a „rokkantak napja”, amelyet 1981 és 1992 között minden év szeptember 18-án tartottak. Ezt váltotta fel a december 3-i emléknap, igazodva az ENSZ által meghirdetett nemzetközi dátumhoz. Amint ezzel kapcsolatosan írják, a korábbi, „rokkant” kifejezés mára elavultnak és politikailag nem korrektnek tekinthető, mivel a fogyatékosságot nem csupán orvosi, hanem társadalmi és emberi jogi megközelítésből is értelmezik.
A statisztikákat nézve, a WHO és a Világbank 2023. decemberi becslése szerint világszerte mintegy 1,3 milliárd ember, vagyis minden hatodik él valamilyen formában fogyatékossággal. Magyarországon a 2022-es népszámlálási adatok szerint 604 ezer ember érintett, ami a lakosság 6,2%-át teszi ki. A fogyatékossággal élők között a mozgásszervi, a látás- és hallássérülés, valamint az értelmi fogyatékosság és az autizmus spektrumzavar a leggyakoribb. A világnaphoz kapcsolódó események világszerte konferenciák, kulturális programok, érzékenyítő tréningek, iskolai foglalkozások és közösségi kezdeményezések keretében valósulnak meg, illetve egyre több országban ezen a napon ismertetik a nemzeti szintű akadálymentesítési eredményeket, vagy bejelentik új jogszabályok és támogatások életbe lépését.
Ami a hazai helyzetet illeti, egy tavalyi adat szerint csaknem egymillió fogyatékkal élő embert tartanak nyilván. Helyzetük, noha javult az elmúlt évtizedek alatt, még mindig sok kívánnivalót hagy maga után, az olyan egyszerűen megoldhatónak tűnő problémáktól, mint a közszállítási járműveken való utazás vagy az intézményekbe való bejutás kérdése, az olyan nagyságrendű gondokig, mint a különböző, fogyatékkal élő gyermekeket gondozó intézményekben tapasztalható visszaélések, amelyektől gyakran (és általában – sajnos – későn) hangos a sajtó. A világnap – annak ötletgazdái és létrehozói szerint – a társadalmi szemléletformálás egyik eszköze, amely arra ösztönzi a döntéshozókat, szervezeteket és magánszemélyeket, hogy támogassák a fogyatékossággal élők integrációját, esélyegyenlőségét és méltóságát. Jó lenne, ha ez ebben az országban is maradéktalanul megvalósulna.
