Egyre aggasztóbbak azok a hírek, amelyek a folyók vízhozamának a rekord csökkenéséről számolnak be. Elárasztották a különböző kommunikációs csatornákat az olyan szenzációs információk, amelyek arról számolnak be, hogy a közel- és a régmúlt időkből találtak a Dunában különböző tárgyakat, de előkerültek híd-, várrommaradványok és sok más egyéb, amelyeket évtizedekig vagy évszázadokig betakart a folyó. Mindemellett a huzamosabb szárazság más, kellemetlen meglepetést is tartogathat számunkra. Mind Romániában, mind Magyarországon bejelentették, hogy leállítják az atomerőműveket, mert nincs elegendő vízmennyiség a reaktorok hűtéséhez. Mint ismeretes, a legolcsóbb és leghatékonyabb áramforrás az atomerőmű. Egy-egy ilyen egység részleges vagy teljes leállása hosszabb távon energiadráguláshoz, válsághoz vezethet. Továbbá a szárazság miatt óriási kár érte a mezőgazdaságot is. Sajnos világszerte egyre több terület válik terméketlenné, amely elszegényedést, bizonyos zónák elnéptelenedését, elvándorlást okozhat. Nem is említem azon országokat, ahol a szennyezés miatt ilyenkor a levegő minősége elviselhetetlenné válik, fokozza a légúti megbetegedéseket. Ezek a jelek is igazolják azt a (még mindig vitatott) elméletet, hogy a globális felmelegedés gyorsabban teszi tönkre a környezetet, mint ahogy a legpesszimistább számítások is előre jelezték. A környezetvédelmi mozgalom a nagy léptékű iparosodás után, az 1970-es években kapott szárnyra, aztán egyre inkább erősödött. A civil társadalom és a politikum összefogásának köszönhetően születtek látványos eredmények, mint a vizes élővilágot óvó ramsari egyezmény, megjelent a fenntartható fejlődés koncepciója, amely szembeszáll a materialista gazdasági törekvéssel. Úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedben a világ figyelme másra terelődött: a migránsáradat, az ukrán–orosz, a közel-keleti háború olyan gazdasági, társadalmi, erkölcsi válságot váltott ki, amelyre a döntéshozóknak nem sikerült megoldást találniuk. Donald Trump amerikai elnök semmibe veszi a környezetvédelmi óvintézkedéseket, az unió Ukrajna felfegyverkezésével van elfoglalva, az átrendeződő geopolitikai palettán a gazdasági erővel bíró országoknak (G7) a globális piacon való térnyerés a céljuk, és sorolhatnánk mindazokat a „nagy ügyeket”, amiért most háttérbe szorult a környezetvédelem. A nagy hőség azt is eszünkbe kell juttassa, hogy mindez hiábavaló, ha kifogynak a Földünk energiaforrásai, ha a globális felmelegedés miatt egyre több természeti katasztrófával (szárazság, erdőtüzek) és azok következményeivel kell megküzdenünk, ha nemcsak a fegyveres konfliktusok miatt, hanem az élelem és ivóvíz hiányában egyre több menekült komoly gazdasági és társadalmi nyomást gyakorol a befogadó országokra.
Mi lenne, ha mondjuk többet költenénk környezetvédelemre, mint fegyverekre, és végül nem a gazdasági érdekek mentén tárgyalnának a konfliktusban levő felek a békéről, hanem azért, hogy mentsék a menthetőt e nagy kék bolygón? Ameddig nem késő. Az intő jeleket igencsak érezzük ilyenkor, a nagy hőségben.
