Heltai Jenő: Leltár

Nincs házam, kertem, lugasom,

Nincs méhesem…Beatus ille!

Beatus ille? Az nem én vagyok,

Nincs szűz dohányom ős tajtékpipába,

Tajtékpipám sincs, tartozom adóval,

Nincs jóbarátom, szeretőm, kutyám,

Nincs kutyabőröm, se fám, se családfám,

Nagyon szerény batyuval ballagok

Alattatok, kegyetlen csillagok,

Kik a magasból gúnyos pislogással

Néztek le rám, csak néztek és lenéztek.

Én nem a hangyától tanultam.

Az én tanítóm a tücsök volt.

Mit magyarázzam koldus voltomat,

Hogy mennyi munkám, vérem és velőm,

Iparkodásom, elherdált időm,

Hiába-harcom, csúfolt igazam

Ömlött a céltalanság tengerébe,

Mióta megtanultam járni, várni

És két karom meddőn kitárni

Magamfaragta álmaim felé!

Csak ezt gyűjtöttem hatvan év alatt:

Álmokat – úgy, mint bélyeget a gyermek

Sok furcsa, tarka, drága, ritka álmot,

Melyet a forgalomból rég kivontak.

Egyetlenegy példány van csak belőlük:

Az enyém!