A napokban elkezdi az államfő a kormányalakítást célzó konzultációkat a pártokkal. Az eddigi médiahíresztelések szerint négy lehetséges forgatókönyv is lehet az asztalán. Ahogy lenni szokott a balkáni fertályon: bármi lehetséges, és annak az ellenkezője is. Ami gyaníthatóan változatlan marad, az a fogas problémákat meg nem oldható látszatlépések eddig is ismerős szokásrendje és a kitartó menetelés az államcsődbe.
Nincs két éve, hogy a nemrég megbuktatott koalíció azzal a jelszóval állt oda a kormányrúdhoz, hogy alapos reformintézkedésekkel rendbe teszi az államkasszát, vagyis feltakarít az előző, nagyrészt ugyanazokból álló, de szocdem irányítás alatt túlköltekező kormányzás után. Ez látszólag ment is addig, amíg a megszorító intézkedések el nem kezdtek a szocik érdekszférájának a húsába vágni. Gerendás elvtárs csapata addig a népnyúzó intézkedéseket simán megszavazta, de amikor a haveroknak is kezdett fájni a reformosdi, akkor inkább összebútorozott az aranyos ifitagozatával, és megbuktatta a kormányzótársakat. Emiatt a korábbi másfél ciklusban velük társbérletben költekező liberálisok annyira felhúzták az orrukat, hogy úgy tűnik, hallani sem akarnak arról, hogy ismét a volt partnerekkel közösen kormányozzanak.
A politikai cirkusz viszont semmit nem változtatott a parlamenti matematikán. A mostani erőviszonyok szerint a Nyugat-barát oldalon nem lehet érdemben kormányozni a szocik nélkül. El lehet játszani bármilyen politikai bohózatot tetszés szerint, szakértői kormányzás vagy kisebbségi kormányzás jeligéjével át lehet vinni a parlamenten egy kabinet beiktatásához szükséges bizalmi voksolást, hogy elkerüljék az előre hozott választásokat és egy ezzel borítékolható aranyesőt. Viszont amikor a bármilyen felállású leendő kormánynak az asztalára kerülnek az újabb reformintézkedések, azokat a parlamenten nem lehet átvinni a szocdem voksok nélkül. És ők ettől jobban rettegnek, mint az ördög a tömjénfüsttől, mert a haverjeiket és klienseiket kell pofon verniük. Azokban a körökben, ahol mindent a haszonlesés határoz meg, az ilyesmit nehezen felejtik el. De ez már legyen a gerendás tagozat problémája.
Nekünk, mezei adófizetőknek az is bőven elég, hogy látjuk, amint a döntéshozók politikai bohózatokkal szórakoznak a kormányzás helyett. Pedig nagyon komolyan oda kéne állniuk a munkához, hogy elkerüljük a nagyobb bajt. A legutóbbi választásokkor sem volt egyszerű helyzetben az ország, az eddigi félszájjal elfogadott reformok nagy csodát nem hoztak az államháztartásban, és hogy lehessen az egész rosszabb is, a már harmadik hónapja tartó öbölbeli konfliktus még nagyobb gazdasági nyomást jelent. Ehhez már csak hab a tortán, hogy a mostani kormánybuktató játszmákkal egy jó adag uniós újjáépítési forrást is kidobtak az ablakon a politikusok. Ha arra kaptak volna mandátumot, hogy csődbe vigyék az országot, ennél jobb munkát elképzelni is nehéz lenne.
