Fodor András: Gyerekkori alkony

Fodor András

Gyerekkori alkony

Az ég fölémborul,

a rét körémsimul,

az árokparton üldögélek,

bársonyos, lassú révülések

dalait dúdolom.

A hűskaréjú ég

napját ledobta épp,

ott guggol már a földi parton,

félkörben küldi rá az alkony

lappangó árnyait.

Amott a zöldben kint

kaszások törzse ing,

a fanyar sarjuillat árad,

a hangok ajkamon megállnak,

szívom a fű szagát.

Nyárvégi alkonyat,

áttetsző pillanat,

de benne mégis, látom, érzem,

ahogy a tűnt idő az Éden

örök tündökletébe fog.

(1946)

26 éve, 1997. június 27-én hunyt el a Kossuth-díjas költő, esszéíró, könyvtáros (Kaposmérő, 1929. február 27. – Fonyód, 1997. június 27.)