Ferencz Csaba és Fazakas János magyar állami kitüntetést kapott

Az erdélyi magyar közösségért végzett munkássága elismeréseként hat erdélyi személyiség részesült magyar állami kitüntetésben múlt héten. Az Áder János köztársasági elnök által az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából adományozott kitüntetéseket Tóth László főkonzul adta át csütörtök este Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán.

Az idei kitüntetettek közül Antal Zsolt táncművész, táncoktató, koreo-gráfus, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tagja Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehetett át, Demeter Lajos, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár nyugalmazott könyvtárosa Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Gazda Klára néprajzkutató, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének nyugalmazott egyetemi docense a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át, Vetró András temesvári születésű, kézdivásárhelyi szobrászművészt Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki. Maros megyéből két személy vehetett át kitüntetést, a nyárádszeredai Ferencz Sándor Csaba nyugalmazott zenetanár, karnagy és a marosvásárhelyi Fazakas János nyugalmazott néptáncos, néptáncpedagógus.

Ferencz Sándor Csaba 1941-ben született Gyergyócsomafalván, első kórusélményeit második osztályos korában szerezte, amikor sógora mellett Tekerőpatakon és Borszéken énekelt. A család néhány év múlva Marosvásárhelyre költözött, így ő is itt végezte középiskolai és víz-gáz szerelői tanulmányait, majd a sorkatonaság elől „menekülve” a helyi főiskola újonnan indult zenei szakára felvételizett. Elvégzése után Margittán tanított két évig, majd hazajött a marosvásárhelyi rajoni művelődési igazgatóságra, azt követően Koronkában volt művelődési igazgató. 1968-ban került Nyárádszeredába, ahol 2003-ban történt nyugdíjazásáig az általános és középiskola kórusait vezette. Kórusaival 1969–1974 között a nyárádmenti kórustalálkozók résztvevője volt, majd 1988-tól a művelődési otthon addigi vegyes karát vette át, amely lassan női karrá alakult át, és 1991-től Bocskai István Dalkör néven működik máig Ferencz tanár úr irányításával. 2011-től a jobbágyfalvi Nagy Ferenc férfikar karvezetője is.

Kérdésünkre elmondta: olyan családban nőtt fel, ahol a zene mindennapos dolog volt, és úgy belenőtt a kórusok világába, hogy egész életében természetes volt számára az, hogy kórust vezet, és ezt ezután is szeretné folytatni. A kitüntetés híre meglepetés volt számára, és az volt az első kérdés, ami benne felvetődött, hogy megtett-e mindent, amit megtehetett, azután pedig az rögzült benne, hogy azok „hozták helyzetbe”, akikkel dolgozott, azaz az általa irányított kórusoknak köszönheti ezt az elismerést, főleg a Bocskai női karnak, amelyet harminc éve vezet. Múlt héten „több évtizedes zenepedagógusi pályája, valamint a nyárádszeredai kórusmozgalom szervezésében vállalt szerepe elismeréseként” vehette át a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.

Fazakas János 1960-ban született Nyárádszeredában, de szentháromsági családban nőtt fel. A tánc szeretetét „otthonról, Szentháromságról” hozta. Táncolt a marosvásárhelyi Forrás néptáncegyüttesnél a táncházban, valamint a sepsiszentgyörgyi Vadrózsák együttesnél. Szülőföldjéhez 1989 után is hű maradt, 1990-ben került a marosvásárhelyi Maros Művészegyütteshez, ahol 2011-ben történt nyugdíjazásáig néptáncosként dolgozott. Már hivatásos táncos karrierje előtt néptáncoktatással foglalkozott. Jelenleg Mezőmadarason, Mezőbodonban, Erdőcsinádon, Székelykálban és Marosvásárhelyen tanít, nyaranta néptánctáborokban, de felkérésekre tanított a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél és a székelyudvarhelyi Kékiringó néptánc- együttesnél is, továbbá a csernakeresztúri szórványban a bukovinai székelyek körében is. Nemcsak Erdélyben, hanem Európában és a Távol-Keleten is elismert néptáncoktató ma is, 1993 óta évente Japánban oktat japán nyelven erdélyi néptáncot, és többször is meghívást kapott Tajvanba és Hongkongba is. Világszerte ismeri a néptáncos közösség, a mezőségi domboktól Tokióig. Múlt héten néptáncpedagógusként vehette át a Magyar Arany Érdemkeresztet, ezt követően lapunknak elmondta: az oktatói munka az életet jelenti számára, és amíg bírja, ezt szeretné végezni. Amit otthonról hozott és hozzátanult, azt szeretné megtanítani vagy visszatanítani. Falvakon már hiányzanak a táncos alkalmak, ahol a gyerekek megtanulhatnák a néptáncot, csak néptánc-csoportokban, tánctáborokban van lehetőségük a tanulásra. A nyáron Marosvásárhelyen is szalmakalapban járó, mindig vidám, mosolygós arcú „Fazi” a múlt héten még a szentegyházi gyermekfilharmónia táborában oktatott, a hétvégét már zsűrizéssel töltötte a tizenharmadik erdélyi néptánc-antológián Sepsiszentgyörgyön. A kettő között vehette át a kitüntetést „a Kárpát-medencei néptánchagyományok megőrzését és továbbadását szolgáló több évtizedes művészi és oktatói munkája elismeréseként”.