A marosvásárhelyi Magányosok Klubja és a klub szimpatizánsai Kopacz Imola klubvezető szervezőmunkájának köszönhetően ellátogattak a mikházi Limesparkba.
A Bata szállítási vállalattól bérelt gépkocsi kormányánál Albert Csaba gépkocsivezető ült, aki már sokadik alkalommal tanúsított végtelen türelmet a sok idős résztvevő iránt. Az út során biztos kézzel vezette a járművet a forgalmi szabályokat teljesen felrúgó, időnként felbukkanó autósok között. Reméljük, hogy még sok éven át találkozunk vele, hiszen úgy tekintünk rá, mintha klubunk tiszteletbeli tagja lenne. Utunk során megcsodálhattuk a nyárádmenti falvakat, szép magyar nevük bevésődött a lelkünkbe. Népes csoporttal indultunk: a klubtagokon kívül szép számban jelentkeztek szimpatizánsok is, Luka Ildikó és Györfi Ildikó hathatós segítségének köszönhetően.
Az ez év júniusában megnyílt mikházi Limespark egy öthektáros, modern régészeti élménypark a Maros megyei Mikházán. Az UNESCO-világörökség részét képező dáciai római limes mikházi castellumánál (táboránál) létesült komplexum interaktív kiállításokkal, tárgyi leletekkel és tanösvényekkel mutatja be a római kor mindennapjait – tudtuk meg Kovács Péter-Zoltán idegenvezetőtől, múzeumpedagógustól. A szakember fiatalos lendülettel részletezte a látnivalókat, amelyek a második században itt állomásozó katonák hadviselési szokásaiba és mindennapjaiba engednek betekintést. A 2016-ban megnyitott, rendhagyó látványmúzeum nemrégiben egy új, élményközpontú kiállítótérrel bővült, amely a Limespark nevet viseli. A névválasztás a latin „limes” szóból ered, ami határt, mezsgyét jelent, és a Római Birodalom határvonalán húzódó erődítményrendszerre utal. Az udvaron egy gémeskút és a falubeli csűrök hangulatát idéző, modern épület – a tulajdonképpeni kiállítóegység – tárul az érkezők szeme elé.
A római katonák nem csupán harci és védelmi feladatokat láttak el, hanem stabil úthálózatokat is építettek. A Búzaházától induló, Deményházán át Mikházáig vezető földút még Traianus római császár uralkodása idején épült, és a jelenleg aszfaltozott faluközi út alapjául szolgál, amelyet a helyi idősek ma is Traianus útjaként emlegetnek. Ezen az úton közlekedtek egykor a légionáriusok gyalogosan, lóháton vagy lófogattal. Láthattunk egy szénfekete cipőtalpat, egy élethűvé varázsolt, hámba kötött lovat és egy lovas kocsit is. Ötletesen elhelyezett képek, közérthető szövegek és tárgyak körvonalazzák az itt élt emberek mindennapjait. A látogatók szabadon nyithatják, csukhatják a fiókokat, amelyekben csontból és bronzból faragott hajtűket, brossokat, ékszereket, fibulákat, evőeszközöket és írószerszámokat találhatnak.
Agyagból és rézből készült tálak is előkerültek az ásatások helyszínén feltárt kutakból. A légionáriusok árkokat ástak, amelyekben el lehetett rejtőzni; ilyen árok megtekinthető az erődítmény belső udvarán. Egy torony is található itt, amelynek rendeltetése a védelem és a kommunikáció volt. Ebben látható a nagyon szépen elkészített római tábor makettje, amelyet nagy hozzáértéssel és szaktudással vázolt fel nekünk Kovács Péter-Zoltán idegenvezető, amiért hálás szívvel mondunk köszönetet. Szintén nagyra értékeljük Baricz Orsolya-Imola múzeumfelügyelő hozzájárulását, akivel Kopacz Imola vette fel a kapcsolatot, és akinek a segítségével a látogatásunk megvalósulhatott.
Mikháza másik büszkesége a Csűrszínház, amelyet Szélyes Ferenc színművész közbejárásával alapítottak és működtetnek. Külön köszönet illeti az idegenvezetőt, mert az ő közreműködésének köszönhetően a gondnok kinyitotta nekünk a templomot is. A mikházi ferences templom és kolostor az erdélyi 17. századi késő reneszánsz építészet egyik egyedül-
álló szakrális emléke. Az épületegyüttes Mikháza északkeleti határában, a Bekecs-hegy egyik alsó teraszán áll. Az itt felépült első, téglalap alakú hajóból és egyenes záródású szentélyből, valamint a szentélyhez északról csatlakozó toronyból álló templom falait nagy részben a ma is álló ferences templom őrizte meg. A templom főoltárát a 17. század utolsó negyedében állították fel, és ugyancsak ekkor készültek el a Szűz Máriának, Szent Annának, Szent Antalnak és Szent Ferencnek szentelt mellékoltárok is. A templom jelenleg Nyárádköszvényes filiája (leányegyháza). A rendházat 1949-ben államosították, az épületben 1952 óta elmegyógyintézet működik. A kolostor mintegy négyezer kötetes könyvtárának nagy része a marosvásárhelyi Teleki Tékába került.
„A 17. században épült templom és kolostor az erdélyi késő reneszánsz építészet egyik legjelentősebb emléke” – emelte ki Kopacz Imola. A gondnok készségesen bemutatta a templom belső terét, amit nagyon szépen köszönünk.
Ezután Vármező felé vettük az irányt, ahol a Vándor panzióban ebédeltünk. A napi menüt kértük, de olyan kiszolgálásban részesültünk, amely felért a legelőkelőbb vendéglők színvonalával. Szívből köszönjük, és más kirándulócsoportoknak is melegen ajánljuk a helyet!
Elindultunk hazafelé. Köszönjük Kopacz Imolának, klubunk vezetőjének, e felejthetetlen nap megálmodójának, hogy az út során csodás élményekkel és történelmi ismeretekkel gazdagodhattunk!
Czerán Erzsébet
