Ez március

Ma fűrészhangra ébredtek a fák,

felsírtak mind az újszülött rügyek...,

egy kis darab az égből is lehullt,

sétányunkon sétált a rémület.

Erős karokkal küzdött sok-sok ág, 

s zuhant rügyestől társai közé...,

lent holt halom, fent néma csonkaság,

eltévedt felhők vonnak most köré

régmúlt tavaszt, mit nem bánt semmi kéz,

madárszót, lombok játszi illatát.

Sétányunkon keresztek most a fák.

Ez március – a közös Golgotánk.