Pápaszemet a bírónak! Ócska kis beszólás ez, évtizedek óta elavult. Napjainkban nem is használatos, valahogy mégis eszembe jutott. Más ma már a módi, más hangvétel járja. Stadionban, arénában, bármerre. A szurkolói kemény mag talán már nem is tudja, mi az a pápaszem. Fejlődünk, haladunk a korral. Gyűlöletre, eltiprásra szítanak magukból kivetkőzött, vagy éppenséggel önmagukat adó dagadt bőrfejűek. Akik másokat is ilyesmibe akarnak belelovalni. Trágár, minősíthetetlen szavakkal. Nem egyszer tettekkel is. Ilyen irányba ment el a világ, így süllyed mind mélyebbre a közbeszéd. Biztos megfigyelte ön is, kedves olvasó, milyen aggasztó mértékben romlik a közéleti, politikai, médiabeli szóhasználat kulturáltsága. Pontosabban, nyer teret tévében, majdnem minden médiumban a kulturálatlanság. Olyan szavak, kifejezések hangzanak el napi gyakorisággal, népszerűnek szánt élő adásokban, amiket eddig valahogy szégyen volt kimondani. Játékfilmben, ritkábban színdarabban esetleg nem volt bűn hangoztatni, de egy ideje mintha titkos megegyezés született volna arra, hogy ez a megnyilatkozási forma már sehol sem tabu. Egyeseknek tetszik a határtalan, (ön)cenzúrázatlan szókimondás, vidáman meg is tapsolják, másoknak visszatetsző. Könnyen elképzelhető, hova vezet az új szokás, ha már kiszabadult a szellem a palackból. Furcsa, mert a jelek szerint bizonyos közmédiás és magukat függetlennek mondó képernyős fórumokon más, például politikai vonatkozásban keményen érzékelhető a hatalmi szabályozás és beavatkozás, meg kell fontolni, mit és hogyan mondanak. Nem mélyedek bele, a sporttól indultam, maradjunk csak annál. Most, hogy a végéhez közelednek az ilyen-olyan bajnoki kiírások, bajnokok és kiesők (ki)léte forog kockán, még nagyobbak, vehemensebbek az indulatok, még kibékíthetetlenebbek a szemben álló felek és érdekek, lejáratja magát az a jámbor, régimódi drukker, aki a bírói pápaszemet emlegeti. Hol van az már ma, amikor a cserepadra került felhevült világsztár is üvöltözve hajigál üveget a játékvezető felé?! És a világelsőséget magának vindikáló klubja is bojkottal fenyegetőzik, ha nem a neki tetsző bíró vezeti a beharangozott mérkőzést. Miközben hiper-szuper biztosításként egy egész videóbírói különítmény is segíti a füttyös embert, hogy elkerülje az esetleges tévedéseket. És valószínű, hogy amellett is ott lábatlankodik már valahol, hogy a helyét hamarosan átvegye MI, a mesterséges intelligencia. Jó találmány a VAR? Szükséges segédeszköz, segédtestület, vagy mi? Ezt sokan vitatják. Szerintem igen, hasznos, számos esetben tesz igazságot. Van úgy is, hogy nem. Idegesítő is tud lenni. De ha nem lenne, ki kellene találni. Sőt ajánlani is lehetne egyéb területekre. Például az igazságszolgáltató intézményrendszerre. Ott is vannak hibás döntések, melléfogások, elfogultságok. Ott is elhangzik időnként, hogy fúúúj, bíró! Ott is szidják őt vagy a hozzátartozóit, mint a meccseken. Kevésbé nyíltan, mint amott, az igaz, de olykor leplezetlenül. Viszont ugyanolyan eredménytelenül. Innen is, onnan is. Imitt a stadion legfelsőbb fokáról, amott a legfelsőbb bíróság tetejéről. A minap ilyesmi is előfordult. Csuda dolgokat produkál az elnökválasztási kampány. Kisbíró fúr meg nagybírói döntést. Ha nem a mi bőrünkre is menne a hacacáré, talán még jól is szórakozhatnánk a helyzeten. Tudják, arra a vicces esetre gondolok, amikor egy vidéki törvényszék bírája hirtelen semmisnek nyilvánította az alkotmánybíróság azon döntését, amely érvénytelenítette a tavalyi államfői választás első fordulóját. Persze hogy a legfelsőbb fórum hamar meghiúsította ezt az igazságügyi kalandorkodást. Nyilván videóbíró nélkül. De ahogy mifelénk mennek a dolgok, azon se csodálkoznék különösebben, ha kiderülne, hogy egy hasonló ilyen szituációt tizenegyes rúgásokkal próbálták eldönteni a bíróságon.
