2022. december 5., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Február, hol a nyár? Ilyenek vagyunk, egy kicsit bedurvult ez a sokáig jönni nem akaró, megkésett tél, és máris a napfényes, meleg nyári napokra gondolunk. Pedig a télnek is megvannak a maga örömei. De a gyertyaszentelő időjóslás annyira befészkelte magát a köztudatba, hogy ezen a napon óhatatlanul előbukkan itt is, ott is meg másfelé is a kitavaszodás esélyének medvékhez kötődő hiedelme. Népi gyökerű feltételezés, hogy a február 2-án odvából előbújó nagyvad saját árnyékát látva visszamegy a vackába aludni, mert tudja, hogy ez esetben hosszú lesz a tél. A szakemberek szerint ez tévhit, nincs tudományos alapja. Attól még sokan figyelni fogják, hogy most szerdán ragyog-e környezetünkben a napsugár. Talán észszerűbb lenne azt lesni, megjelenik-e mögöttünk, mellettünk, előttünk mordan, zordan maga a főszereplő, a semmi jót nem ígérő medve. Mert jön az kéretlenül is, sohasem tudni, mikor és hol következik be vele a vészjósló harmadik típusú találkozás. És hamar kiderülhet, hogy egyáltalán nem álmos, annál inkább éhes, mérges, rossz kedvében harcias és kötekedő. Mit bánja ő, hogy süt-e a nap vagy sem! Van-e árnyéka vagy nincs. Ha útjába tévedtél, nagy bajba kerülhetsz. Lehetsz akár hajtóvadászatban jártas, kemény dalia is. Az sem leányálom, ha robogás közben a kocsid elé toppan a mackó. Szóval jó lesz vigyázni ezekkel a bundás jószágokkal, emberek! Milliószor mondták, a medve nem játék. Jelkép mivoltában sem az. Az orosz nagy medve éppenséggel nem. Egy ideje ez is folyamatosan a figyelem középpontjában tanyázik, nyilván a benne rejlő veszélyek miatt. Akárcsak nálunk az igazi medveügyre, erre a világméretűre sem találnak megnyugtató megoldást. Akarnak-e egyáltalán? Sajnos a kétkedőknek lehet igazuk. Azok hozzáállása, akiknek talán lehetőségük lenne érdemben fellépni és valamiképpen enyhíteni a kialakult kritikus válsághelyzeten, mintha túlságosan meggyőződés nélküli, tétova lenne. Az orosz hadigépezet pedig ugrásra kész az ukrán határnál. És mindenki tudja, nem ijed meg a saját árnyékától. De nem is merült mély téli álomba. Bizonyos előrejelzések szerint épp ebben a hónapban kész beindulni. Vagy már csak napok kérdése a támadás? Csak arra várnak, hogy elmúljanak a kemény fagyok, hóviharok? A mínusz fokokban folytatott háborúk mindig hatalmas veszteségeket okoztak mindkét félnek. Az is igaz, hogy az orosz medve a hidegrekordokhoz is rég hozzászokott. Van pró és kontra érv bőven bármelyik oldalon. Mégis megtörténhet, hogy jobb belátásra jutnak a felek? A melldöngetés nem akadály, medvetáncban az is mehet. De valahogy jobb lenne átugrani az egész februárt, aztán meg hátha enyhülést hozna mindenkinek a szép kikelet. A nyárról nem is beszélve. És eltűnne akkorra a koronavírus is! Álom, álom, édes álom… Maradjunk csak földközelben, Móricz Zsigmond szívszorító, ennélfogva emberibb novellájánál: Február, hol a nyár?! Annál is inkább, mivel régóta köztudott: egy medve nem csinál nyarat. De azért azt is szeretnénk békében, egészségesen, mihamarabb megérni.