Emlékezni és ünnepelni gyűltek össze Fehéregyházán

Állandó kiállítás nyílt a Petőfi Sándor-emlékhelyen

Az 1849. július 31-i segesvári–fehéregyházi vesztes ütközet 177. évfordulója, valamint a felújított Petőfi Sándor-emlékhely állandó kiállításának megnyitója adott alkalmat az emlékezésre azon a helyen, ahol az orosz túlerő leverte Bem József magyar seregét, s ahol utoljára látták nemzeti költőnket, Petőfi Sándort. A megemlékezés és a hősöknek járó tiszteletadás az Ispán-kútnál kezdődött, majd az unitárius templomban és az átadásra kész Petőfi Sándor-emlékhelyen folytatódott a hazai és magyarországi önkormányzatok képviselői, kulturális intézmények vezetői és munkatársai, történészek, muzeológusok, egyházi méltóságok és meghívottak jelenlétében. 

A rendezvényen jelen volt Tarr Zoltán, Magyarország társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztere, Kelemen Hunor szövetségi elnök, Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke, Rezi Botond, a Maros Megyei Múzeum igazgatója és Ötvös Koppány kulturális és művelődésügyi államtitkár.

Petőfi él mindörökké

A rendezvény az ispán-kúti emlékműnél kezdődött, ahol nemzeti költőnket, Petőfi Sándort feltételezhetően utoljára látták. Szabó József, a Petőfi-emlékhely kurátora emlékeztetett: a költő itt vonult az örökkévalóságba, itt szegült szembe az „ágyban, párnák közt” halál gondolatával. „Az a bolond kozák, aki Petőfit leszúrta, egy egész templomot ölt meg tele istenséggel. Nem ölte meg. Petőfi él mindörökké. Ott él minden magyar szívében, házában” – idézte Jókai Mórt.

„Petőfi Sándor tisztelete hívott egybe bennünket – fogalmazott Domonyi László, Kiskőrös polgármestere –, azért, hogy nemzeti költőnkre emlékezzünk, aki olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amely napjaink emberének is irányt mutat. Kiskőrös és Fehéregyháza a költő életében a rövid út kezdete és vége, s ez köti össze a két települést. Számunkra Petőfi jelenti a magyar nyelv legnagyobb mesterét, a bátorságot, a kiállást, a meg nem alkuvás emberét, a szerelmes ifjút, a férjet, a barátot, a hazafit és a forradalmárt, ezért kultuszát örökké éltetni kell.”

Kiskunfélegyháza – ahol a költő a legszebb gyermekéveit töltötte – képviseletében Tóth Gyuláné Emília, a Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001 Alapítvány elnöke köszöntötte az emlékezőket.

Az ispán-kúti megemlékezés koszorúzással, valamint a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult, majd a helyi unitárius templomban és a felújított múzeumkertben folytatódott.

„Válasszuk mindig a megújulást!”

Az unitárius templomban Kovács István unitárius püspök imájában hálájának adott hangot, amiért a költő műve nem ragadt le az irodalmi könyvekben, hanem átfűtötte, lelkesítette egész nemzetünket, ezért Petőfi ma is a kortársunk, akit beemelhetünk jelenkori lelkesedéseinkbe és küzdelmeinkbe.

Szabó László unitárius lelkész az újjászületés és a megújulás szükségességét emelte ki. Ez akkor következhet be, ha nemcsak szívünkkel óhajtjuk ezt, hanem teszünk is érte. Petőfi Sándor és forradalmártársai felismerték, hogy a hazának és a nemzetnek meg kell újulnia, amiben nekik is szerepet kell vállalniuk. Úgy váltak forradalmárokká, hogy felismerték a történelmi lehetőséget, s elszántságukkal csodát tettek az elnyomó hatalommal szemben. Ez történt 1848-ban és 1956-ban, de hasonló csodáknak voltunk tanúi 1989-ben is a temesvári népfelkelőknek köszönhetően. Nemzetünk történelme másképp alakult volna, ha a zsarnokságok által zsákutcába szorított nép nem vonta volna az irányítása alá a változtatási akaratot. Ma nem hősként ünnepelnénk a forradalmárokat, ha 1848. március idusán közvélemény-kutatást tartanak, s kiderül, hogy a többség nem is akar társadalmi felfordulást, mert a forradalom veszélyes, az ifjakat pedig hazaküldték volna.

Egyházaink közéleti és politikai állásfoglalásának is tekinthetjük Márton Áron püspök szavait: „A keresztény ember két világ polgára: igazi hazája az égben van, de oda az út a földön át vezet.” Az egyház nem lehet közömbös az iránt, hogy tagjainak útja milyen társadalmi állapotok között halad, és milyen érdeksérelmeknek van kitéve. „Tegyünk meg mindent nemzetünkért, válasszuk mindig az újjászületést, a hitet” – fogalmazott a lelkész.

A prédikációt követően Rezi Botond, a Maros Megyei Múzeum igazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd Nicolae Șovrea, Fehéregyháza polgármesterének köszöntője következett, aki emlékplakettet adott át Tarr Zoltán miniszternek.

Egyeztetést és párbeszédet ígérnek

A miniszterként első alkalommal Erdélybe látogató Tarr Zoltán ünnepi beszédében a támogatáspolitikáról szólva elmondta: az előző évek anyaországi támogatásait meg fogják vizsgálni, és visszaélések esetén megteszik a szükséges jogi intézkedéseket. A miniszter szerint az előző kormány felhasználta a határon túli magyarokat arra, hogy ideológiai és politikai befolyását kiterjessze.

„Bocsánatot kell kérnünk helyettük is minden egyes megtévesztett – bocsánat a kifejezésért –, átvert és rettegésben tartott, határon túl élő honfitársunktól. Mi magunk egyeztetést, párbeszédet és nyitott beszélgetéseket ígérünk honfitársainknak, mert ez az, amire az elmúlt esztendőkben nem volt lehetőség” – fogalmazott a miniszter, majd hozzátette: meggyőződése, hogy a felek a párbeszéd útján tudnak eljutni ahhoz a közös állásponthoz, amelyre szükség van ahhoz, hogy a magyar nemzet újra erős, bátor és bizakodó legyen.

A fehéregyházi csata kapcsán elmondta: a magyar nemzet minden elnyomó rendszeren és történelmi mélyponton túl tudott lépni, és úgy vélte, 2026 egy új kezdet lehetősége a magyarság előtt. Arra is kitért, hogy Petőfi Sándort sokan ismerik, de kevesen tudják róla, ki volt valójában. Az új állandó kiállítás éppen arra tesz kísérletet, hogy távolabb lépjünk a szobortól, a kultikus szerzőtől, s az eltűnésén és halálán keresztül lássuk meg újra életműve nagyságát és értékét – mondta Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter.

A szabadság megőrzése a kortárs nemzedéken múlik

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke beszédében az előző nemzedékek tagjainak mondott köszönetet, mert ők akkor is ápolták a Segesvár melletti Petőfi-emlékhelyet, amikor nem voltak meg hozzá az eszközök, vagy amikor az épp tilos volt. Emlékeztetett: Petőfi Sándor a Partiumban és Erdélyben írta legjelentősebb verseit, és a Petőfi-kultusz is innen indult. „Erdélyben talált szerelemre, és itt esett el a harcban a másik szerelméért, a szabadságért.”

Figyelmeztetett, hogy a szabadság a 21. században is törékeny, megőrzése pedig mindig a kortárs nemzedéken múlik: meg kell védenie és tovább kell adnia azt. A szabadság mindig döntés, bátorság és felismerés kérdése, és az erdélyi magyarság akkor dönt mellette, amikor kiáll a jogaiért, intézményeket épít, és nem hagyja, hogy mások határozzanak helyette. Nincs szabadság emberi méltóság nélkül, és ahol az egyén szabadsága sérül, ott a közösségé is csorbul – mondta. Erdélyben a szabadság azt jelenti, hogy nem mások ellenében, hanem velük együtt élünk vele – fogalmazott a szövetségi elnök.

A felújított múzeum és kert: több nemzedéken átívelő történet folytatása

Fehéregyháza emlékezetét nemzedékeken át emberek és közösségek elkötelezettsége őrizte. Azoké, akik felismerték e hely jelentőségét, emléket állítottak, gyűjteményt hoztak létre, gondoskodtak az örökségről, és fenntartották az emlékezés folytonosságát. A mostani fejlesztés tehát nem egy új történet kezdete, hanem egy több nemzedéken átívelő történet folytatása. A megújult múzeum és emlékhely feladata pedig az, hogy hitelesen őrizze a múltat, ugyanakkor érthetővé és átélhetővé tegye annak üzenetét a jelen számára.

Az átadás egyben egy szerteágazó együttműködés eredménye is: a fejlesztés mögött közintézmények, kulturális és múzeumi szakemberek, valamint támogatók közös munkája áll – mondta Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke, és köszönetet mondott Ötvös Koppány Bulcsú államtitkárnak, aki projektvezetőként következetesen támogatta a múzeum bővítésének és átalakításának kivitelezését.

A templomban beszédet mondott még Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója. Az eseményen Bajkó Edina színművész előadásában Petőfi-versek, Tóth Ákos tárogatóművész tolmácsolásában pedig népszerű Petőfi-dalok hangzottak el.

Az ünnepség a múzeum udvarán, az 1897-ben felavatott obeliszknél koszorúzással zárult. Ezt követően a meghívottak megtekinthették az új múzeumot, amelyet magyar nyelven Kalla Zsuzsa, a Magyar Kulturális Minisztérium államtitkár-helyettese, míg román nyelven Sárándi Tamás, a Maros Megyei Múzeum muzeológusa mutatott be.

Az új emlékhely a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Petőfi Irodalmi Múzeum, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, továbbá a projektet támogató magyar kormány, a Nemzeti Kulturális Alap, a Maros Megyei Tanács és a Maros Megyei Múzeum közös összefogásával jött létre. A felújított emlékhely ősz elején lesz a nagyközönség számára látogatható, amikor teljesen befejezik a kert rendezését.