Kétségkívül történelmi eseménynek számít dr. Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület 47. püspökének szombati beiktatása és megáldása. A több mint háromórás hivatalos ceremónián – az igehirdetéseken és gratulációkon túl – az ünnepi beszédekben elhangzott néhány olyan gondolat is, amelyre nemcsak az egyháziak, hanem a világiak is reflektálhatnak. Szombaton püspököt választottak, valószínűleg hétfőn magyar prefektust neveznek ki a Maros megyei főispáni hivatal élére. Gyakorlatilag egyiknek nincs köze a másikhoz, elméletileg azonban van. Mindkettő a (magyar) közösségi szolgálatról is szól. A püspök beiktatásán elhangzott, hogy ma már az egyházi szolgálat több kell legyen az igehirdetésnél. A politikusnak is hittel és meggyőződéssel kell(ene) szolgálnia azt a közösséget, amely őt megválasztotta. Akár ideológiai, akár vallási megközelítésből tekintünk a magyarság egyházi és/vagy politikai szolgálatára, ma már a kettőnek ki kell egészítenie egymást, mert alapjában véve mindkét szervezet ugyanazt a „népet”, egyházi nyelven „nyájat” szolgálja. A képlet egyszerű. Gazdasági, társadalmi, politikai stabilitás nélkül nincs fejlődés, elvándorol a munkaerő, a fiatalok nem vállalnak gyereket, lassan elfogyunk, kiürülnek a templomok, hiába építünk óvodákat, iskolákat. Meginog a jövőbe vetett hit, reménység. Isten is akkor segít, ha segítünk magunkon, egymáson. Ma itt, Erdélyben nem könnyű közösségi feladatot vállalni sem egyháziaknak, sem világiaknak, amikor körülöttünk egyre több a kételkedő, a szociálisháló-búvár, az erkölcstelen üzletember, a csaló nyerészkedő, az önimádó és önáltató vezetőjelölt, amikor a kütyük árnyékában egyre inkább eltávolodunk egymástól, szétzilálódunk a mesterséges intelligencia által irányított érzelemszegény világban, ahol a felületesség dominál. Érték- és identitásválság van, ahonnan hiányoznak a fogódzók, az irányjelzők, a példaképek. A munkába temetett, eredményhajhász világban fellazultak az erkölcsi értékek, megrendült a fundamentum, a család, a szeretet, a tisztelet, a másság tisztelete, a tolerancia, a türelem. Az egyháznak alapvető kötelessége a hitet, a bizalmat megerősíteni, a világiaknak a törvényességet, a jogállamiságot, a közbiztonságot, az egészséges életteret.
Dr. Kolumbán Vilmos József szívére tett kézzel esküdött fel e szolgálatra. Ha Barabás Antal Szabolcsot, az RMDSZ jelöltjét prefektussá kinevezik, ő az Alkotmány tiszteletben tartására tesz majd fogadalmat. Tegyük mi is valamennyien kezünket a szívünkre, nézzünk szembe egy képzeletbeli tükörben önmagunkkal, és vizsgáljuk meg azt, hogy családunkban, munkahelyünkön, a településen, ahol lakunk, vagy a nagy közösségben miként vállaljuk a mindennapi teendőket, hogyan szolgálunk, segítünk másokat, hogy valamennyiüknek jobb legyen az élete. Merünk-e felesküdni mindezekre?
