Érdekes nyilatkozat hangzott el (ismét) a miniszterelnök ajkáról, aki egy sajtótájékoztatón azt mondta, nem is volna igazi politikus, ha nem volna (bűnvádi) dossziéja a korrupcióellenes ügyészségen.
Érdekes nyilatkozat hangzott el (ismét) a miniszterelnök ajkáról, aki egy sajtótájékoztatón azt mondta, nem is volna igazi politikus, ha nem volna (bűnvádi) dossziéja a korrupcióellenes ügyészségen. Az arrogáns kijelentést, amely egy újságírói kérdésre kívánt válasz lenni, bizonyára feljegyzi a történelem. Mert ha valóban úgy gondolja, hogy „egy dosszié senkinek sem árt”, illetve nem is politikus az, akinek nincs DNA-s ügye, akkor nagy baj van.
Azt jelenti, hogy vagy nincs tudatában nyilatkozatai fontosságának, súlyának, annak ellenére, hogy az államvezetés egyik legfontosabb tisztségét tölti be, vagy – és ez sokkal rosszabb – tudja, mit beszél, de, számos politikustársához hasonlóan, tesz a törvényre, a jogra és akár az igazságszolgáltatásra is.
Egyedi és „eredeti” nyilatkozat, és a közel negyedszázados, úgymond, demokráciánk megtanított, hogy nem egyedül gondolkodik így. Ugyanakkor sok mindent megmagyaráz. Azt például, hogy miért válhatott ebben az országban szinte nemzeti sporttá a lopás, a rablás, a korrupció, a törvénytelenség.
Nem véletlen, hogy a törvényhozásban olyan törvények születnek, amelyeket értelmezni, magyarázni lehet, és választott vagy kinevezett nagyjaink mindig találnak is rajta kiskaput, hogy kijátszhassák a számon kérést. Mindent megtesznek, hogy kivonják magukat a korrupcióellenes ügyészség (DNA) és az ANI (feddhetetlenségi ügynökség) hatásköre alól, szuperimmunitást szavaznak meg maguknak, és eszükbe sem jut az állampolgárok gondjaira, szükségleteire gondolni. Illetve dehogynem. Négyévenként, választások előtt.
Emlékszünk még Tăriceanu volt kormányfő arrogáns válaszára, amit egy síró árvízkárosultnak adott: mit akar, építsek szállodát maguknak? Vagy Traian Băsescu hasonló reakciójára egy másik árvíz esetén. Elgondolkoztató a politikusoknak az újságírókhoz való viszonyulása is: elvárják, hogy fenntartás nélküli áhítattal szentírásnak vegyék szavaikat, a kritikát borzasztó nehezen viselik, képesek számon kérni, fenyegetőzni, sőt letagadni adott esetben kényelmetlennek bizonyuló elszólásaikat.
A politikum napi nyilatkozatháborúiból, úgy tűnik, hogy ebben az országban, legalábbis a legmagasabb szinteken, mindenki korrupt, hazug, kezdve az államfőtől, a kormányon és parlamenten át, le a helyi bárókig.
Nagyon súlyos, egyenesen riasztó, hogy már a látszatra sem ügyelnek. Ha a kormány fejének az a véleménye, hogy egy DNA-s dosszié senkinek sem árt, akkor nincs is mit kommentálni.
