Demény Péter: Sziszüphosz

Gyarmathy János szobrára

Az ember megy, csak tapossa a létet,

és lépteiből soha nem elég,

beintene ennek a nem elégnek,

ha nem forogna mindig a kerék,

de menni kell, hajtani és haladni,

nem enged el ez a sivár idő,

a semmi morzsáit csak falni, falni,

míg hó alól a fű megint kinő,

hiába zúg a fáradt fájdalom,

hiába tép a boldog szomorúság,

a végtelen távoli vágya nyom,

vagy a kerék – melyik hát a valóság?

Kerék forog fölöttem és alattam,

a végtelen zúz minden pillanatban.