Demény Péter: Bivalyok

Ziffer Sándor képe alá

Úgy fekszenek a bivalyok,

darabonként a pocsolyában,

mint négy-öt szarvas sziklafok,

négy lassú most a sársohában,

négy reménytelen reménység,

négy mindig-levő mozdulatlan,

reped a kép, szakad az ég

ebben a nagy-kép-pillanatban, 

nincs már más, csak a fekete,

ahogy fekszik négy, legel kettő,

itt alig van másnak tere,

csak bivalyt adott a teremtő,

szelet eget, falat vizet

és sok bivalyt mindenkinek.