Demény Lajos történész, akadémikus születésének 100. évfordulóján, az elmúlt vasárnap emléktáblát avattak Kisfülpösön, szülőházának falán. A romániai magyar történettudomány kiemelkedő alakjának emléke – akinek munkássága meghatározó a székelység története és a román–magyar történelmi kapcsolatok kutatásában –, nemcsak a tudóstársadalomban él, hanem a falu közösségében is, amely szép számmal jelent meg a rendezvényen. Az emléktábla-avatást a Bolyai Társaság kezdeményezte, ezzel tisztelegve a kutató életműve előtt.
A kerek évforduló kapcsán a tudóstársadalom rendezvénysorozattal tisztelgett Demény Lajos akadémikus életműve előtt. Október 2-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezett emlékkonferenciát Kolozsváron, ahol dr. Rüsz-Fogarasi Enikő egyetemi tanár, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem- és Filozófia Karának dékánhelyettese a történészről, Csucsuja István Demény Lajos, a munkatárs és pályatárs címmel, Rostás Zoltán Demény Lajos és a bukaresti elit címmel tartott előadást. Unokája, Demény Mihály a nagyapához fűződő emlékekről és élményekről beszélt.
A kisfülpösi rendezvény a református templomban istentisztelettel kezdődött, Nagy Hunor Ferenc lelkipásztor igehirdetésével, aki Pál apostol Tesszalonikaiaknak írt 2. levelének intését emelte ki, miszerint ítélet vár azokra, akik nem hittek az igazságnak, hanem inkább a gonoszban gyönyörködtek.
Fotók: Nagy Tibor
A XX. század legnagyobb székely történésze
A szülőház udvarán dr. Rüsz-Fogarasi Enikő egyetemi tanár, akit rokoni szálak fűznek a tudóshoz, s aki az ő sugallatára választotta a történészi pályát, elmondta, hogy Demény Lajos számára a szülőház mindig az otthont jelentette, mindig szeretett Kisfülpösre jönni, ahonnan erővel telve ment tovább. Földműves családból indult útjára, tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban, a szászrégeni és marosvásárhelyi tanítóképzőben, majd a Bolyai Tudományegyetemen végezte, később Szverdlovszkban és Leningrádban tanult.
Bukarestben az Akadémiai Könyvkiadó szerkesztője volt, 1964-től a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet, majd a Iorga-intézet Nemzetiségtörténeti Osztályának főkutatójaként tevékenykedett. Az ő kezdeményezésre indult el az intézetben a Székely oklevéltár új sorozata. Alapító tagja volt az újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesületnek. 1989 után politikai téren is tevékenykedett, szenátor és miniszterhelyettes volt. Haláláig a Bukaresti Tudományos Műhely elnöke volt. Kutatási területe a 15–18. századi művelődéstörténet, illetve ugyanezen korszak parasztmegmozdulásai. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt.
– Annak ellenére, hogy Torda vármegyében született, a XX. század legnagyobb székely történésze lett. Számára fontos volt az, hogy tudományos munkásságának eredményeit ismeretterjesztő formában is megörökítse, és fontosnak tartotta azt is, hogy korának forrásait kiadja. Ezért a nyolckötetes Székely oklevéltárral beírta nevét az erdélyi magyar történészek közé. Fontos volt számára, hogy a romániai magyar kisebbséget megismertesse történetével együtt a többséggel. Az ő munkája szerencsével is járt, hiszen az ő nevéhez fűződik az első román nyelvű nyomtatvány felfedezése, amire a leningrádi könyvtárban bukkant. Feleségével, Lídiával együtt ezt kutatták hosszú ideig, majd neki köszönhetően tudták kiadni a kiadványt. Nagyon kemény munkával érte el az eredményeit, ezt a román történetírás nagyjai is elismerték, s munkája révén a romániai magyar kisebbséget is. Olyan sorozatokat indított, amelyek bemutatták a magyar és szász kisebbség történetét, ezek nemcsak magyar, hanem román nyelven is megjelentek – mondta a professzor asszony.
Példakép lehet a ma embere számára
Az emléktáblát Demény Mihály, a történész unokája leplezte le.
Az emléktáblánál virágkoszorút helyezett el és beszédet mondott Gyombolai Péter Vince, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja. Kiemelte, hogy diplomataként számára különösen tanulságos Demény Lajos életútja, hiszen a diplomácia elődleges hivatása a hidak építése, valamint a népek és kultúrák közötti párbeszéd fenntartása. Demény Lajos egész életében ezt tette, csak éppen a történettudomány, a levéltárak és könyvek nyelvén. A kommunizmus cenzúrával terhelt, fojtogató évtizedeiben is megtalálta a módját annak, hogy a magyarság történetét hitelesen a román olvasóközönséggel is megismertesse. A szülőföldi gyökerek, a becsületesség és az ellenszélben is helytálló emberi tartása példát mutat a ma embere számára.
A Bolyai Társaság, a Demény család képviselői hétfőn a bukaresti református temetőben megkoszorúzták a történész sírját.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
