Cser Ádám és Francesco Ionaşcu hangversenye
Az évad végéhez közeledik a hangversenyek és a hangversenyélmények sorozata. Nem panaszkodhatunk. Karmester és szólista egyéniségek impozáns létszáma tette vonzóvá az előadásokat, a filharmónia zenekara és kórusa pedig teljes tehetségével szolgálta a művészi élvárásokat.
Dmitrij Sosztakovics 1. a-moll hegedűversenye op.77 és L. Beethoven 7. szimfóniája szerepelt a június 12-i hangverseny műsorán, a karmester és szólista már bemutatkozott Vásárhelyen. A műsor az, ami az érdeklődést felcsigázza, az előadók neve már a siker garanciája. Sosztakovics Hegedűversenye viszont, a 20. század egyik legnagyobb, minden árnyalatában gyönyörű kompozíciója Vásárhelyen először szólalt meg (ha a memóriám nem csal).
Az 1948-tól 1953-ig, Sztálin haláláig tartó periódus a szovjet kultúrpolitika sötét korszaka volt. Andrej Zsdanov 1948 januárjában Sosztakovicsot „formalistának” bélyegezte. Az 1948 első hónapjaiban épp befejezett, David Ojsztrahnak dedikált 1. hegedűversenye is csak hét évvel később, 1955 októberében hangzott fel először nyilvánosan, a Leningrádi Filharmonikusokkal, Jevegnyij Mravinszkij vezényletével, Ojsztrah szólójával.
„A Hegedűversenyben… engem a csodálatos komolyság, az alkotói gondolat mélysége és az igazi szimfonikus gondolkodásmód kap meg. A Hegedűverseny partitúrájában nincs semmi, ami esetleges lenne, ami csak a külső hatásra számítana, amit nem az anyagfejlesztés belső logikája indokolna” – így írt Ojsztrah az ősbemutató után fél évvel. Ojsztrah a világ egyik legnagyobb hegedűművésze volt. Halála után is. Francesco Ionaşcu zenei és technikai interpretációja vonatkozásában állítom, hogy a mű előadását alkotó érzelmek tekintetében nagyszerű. Egy rövid ráadással – Bach: 3. E-dur Partita Loure-részlettel köszönte meg a közönség ovációját.
Beethoven 7. szimfóniája
„E szimfónia a felfokozott, szenvedélyes ünnepélyességnek, a szinte árnyékmentesen fénylő ragyogásnak minden addigit felülmúlóan merész zenébe öntése. Tematikája szenvedélyesebb, sodróbb lendületű, hangszerelése fényesebb, színesebb, harsogóbb minden addigi zenekari művénél! Annak idején már Mendelssohn fenntartás nélkül megcsodálta hangszerelésének csodálatos pompáját. Nem hiába mondta egyszer Beethoven, hogy zenéjével megtanítja az embereket a szellem isteni őrjöngésére; ha valaha, úgy ebben a szimfóniában sikerült ezt a célt elérnie.” (Bartha Dénes)
Cser Ádám kifogástalan technikával, lendülettel, hihetetlen érzelmi dallamossággal és a zenekari játék teljes mesteri ismeretével rendelkezik. A karmester mély muzikalitása, kifogástalan technikája fenséges interpretációt eredményezett, lenyűgözött az előadás könnyedsége, problémamentessége és a karmester magabiztossága. A kiváló zenekar gyönyörű zenét játszott. Köszönjük.
