A nagy pártoktól a kisebb politikai alakulatokig több formáció jelöltetett képviselőt a parlamentbe. És ez így jó, ez a demokrácia egyik alappillére. Nemsokára beindul újra a kampánygépezet, és újra ígéretekkel, rózsás jövőképpel halmozzák el a jelöltek a választókat, a szavazatért cserébe, amely megerősíti, felhatalmazza őket a közképviseletre. A választói szokásokról készített felmérések igazolják, hogy a parlamenti választáskor kevesebben járulnak az urnákhoz, mint a helyhatósági megmérettetéskor, amikor az emberek úgy érzik, közvetlenebbül érintettek. Pedig ez a választás is fontos, hiszen nem mindegy, hogy ki képviseli a „kisember” érdekeit a parlamentben, a törvényhozó fórumon, nem mindegy az az arány, amelyben országos szinten jelen lehet egyik vagy másik formáció a politikacsinálás színterén. És legalább ennyire fontos a kormányzati jelenlét. Nehéz idő elé nézünk, körülöttünk háború van, nő az EU-szkepticizmus, erősödik a szélsőjobb, keleten pedig újabb hosszú távú fegyveres konfliktus van kilátásban, emellett az Amerikai Egyesült Államokban is változások lesznek. Itthon pedig nő az infláció, kiürülni látszik az államkassza, és sebtében hozott, tűzoltásszerű intézkedésekkel próbálnak erre választ adni a két kormányon levő nagy párt politikusai, akik teljesen ellentétes ideológiai síkon vannak, és e kényszerházasságban a hatalomhoz ragaszkodva próbálnak újrázni. Ami a jelek szerint nem sikerül. E döntéshozói gyengeséget könnyen kihasználhatják a populista pártok, amelyek népszerű ígéretekkel, jól bevált kampánymódszerekkel, leginkább az érzelemre hatva mozgósítják a kevésbé tájékozott választókat. A történelem igazolja, hogy az ilyen válságos helyzetek hozták felszínre az extrém megoldásokat kereső, ajánló pártokat, és ez sohasem vezetett jóra. Ezért kell észszerűen és gyakorlatiasan, a kül- és belpolitikai helyzethez igazodva, a lehetőségekhez mérten, a racionális érvek mentén elemezni, elfogadni a politikai kínálatot, és azt a programot, pártot, jelöltet választani, aki nem „hamukázik”, hanem konkrét lehetőségeket kínál, mindamellett rendelkezik azzal a politikai támogatottsággal, háttérrel, szakismerettel, hogy a vállaltakat mind egyénileg, mind rendszerszinten ki is vitelezze. Ebben az időszakban ne csak az érzelmeinkre, hanem az értelmünkre is hallgassunk, elemezzünk, tájékozódjunk, merjünk felelősen dönteni. Négyévente egyszer adatik meg a lehetőségünk, hogy így beleszóljunk a nagypolitika dolgába. Mert mindaz, amit „ott fent” döntenek, igenis mindenkit érint. És mint ilyen, nem mindegy, hogy kire bízzuk sorsunkat. Cogito, ergo sum…
