Kedves gyászoló hozzátartozók, végtisztességtevő egybegyűltek, egykori tanítványai nevében szeretnék szólni néhai szeretett tanárunkról.
Megrendült lélekkel, hitetlenkedve szembesültünk a megdöbbentő hírrel, hogy Bordi Géza tanár úr, egykori művészettörténet-tanárunk immár nincs az élők sorában. Csak pár nappal halála előtt mondta félmosollyal: „Tudod, én már nem leszek sokáig...” Tudtuk, hogy súlyos beteg, de az éltette bennünk a reményt, hogy Ő nem az a fajta, aki könnyen feladja. Mert egész életére jellemző volt a konok, bátor hozzáállás a maga elé tűzött feladatok teljesítése érdekében. 1961-től tanított a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban, főleg művészettörténetet, de rajzot, esztétikát és műszaki rajzot is, olyan szinten, hogy generációk emlegetik nevét ma is hálával, megbecsüléssel. Erős hivatástudattal őrködött afelett, hogy az a szellemiség, aminek megteremtésében és megtartásában oroszlánrészt vállalt, ne fakuljon, ne engedjen teret a sorvadásnak. Következetessége néha hajthatatlanságig menően szállt szembe a hanyagsággal, felületességgel, igénytelenséggel, mert mindig az iskolai képzés színvonalának minőségét tartotta a legfontosabbnak. Megvolt hozzá az erkölcsi alapja, hiszen tudatosan vállalt szerepének mindvégig maximálisan megfelelve szolgálta hivatását. 1970 és 2009 között mint a képzőművészeti tagozat vezetője biztosított jól szervezett hátteret az elmélyült munkához diákoknak és tanáraiknak, de 2001-ben történt nyugdíjaztatása után is töretlen munkakedvvel oktatott, sőt olyan, saját kidolgozású művészettörténeti kurzust adott diákjai kezébe, amit mai napig féltve őriznek, s azt mondják, még az egyetemen is „megélnek” belőle. 1989 után, ahogy megnyíltak a határok, a rá annyira jellemző fáradhatatlansággal épített ki számos testvériskolai kapcsolatot, tanulmányi kirándulásokat szervezett. Mindig őszinte érdeklődéssel követte tanítványai életútját, sikereikre büszke volt. Előttünk van jellegzetes járása, ahogy nyomatékkal ejtett egy-egy szót, ahogy művészettörténet-óráin nem lehetett nem figyelni, ahogy jobb és bal kézzel egyformán virtuóz módon rajzolt. Megtanított minket arra, hogy felelősséggel tartozunk saját magunkért és másokért minden megnyilvánulásunkban. Halála és temetése napja közrefogja a pedagógusok világnapját. Találó egybeesés, hiszen született nevelő volt. 78 éves koráig tanított, de egyéniségének egyedi kisugárzása örökre velünk marad.
Óriási érdeme mindemellett az, hogy miután egy tanügyi átszervezés következtében a Művészeti Líceum csak félhivatalosan, a Pedagógiai Líceum égisze alatt folytathatta tevékenységét, sőt 1985 és 1989 között miniszteri határozattal megszüntették a magyar tagozatot, 1990 januárjában, azonnal kihasználva a politikai fordulat adta lehetőséget, elutazott Bukarestbe, és kérvényezte a Művészeti Líceum visszahelyezését jogaiba. Örökké hálásak lehetünk érte. Reméljük, hogy értékes tankönyve, melynek összeállításán időt, energiát nem sajnálva dolgozott, egyszer kiadóra talál.
Kiváló pedagógust, tiszteletet parancsoló egyéniséget, egy olyan képzett szaktekintélyt vesztettünk el benne, aki igen magasra helyezte a mércét a jövő művészoktatói és diákjai előtt.
„A múltat végképp eltörölni” – erre biztatott a kommunista dal, s ma is hallani hasonló hangokat, hiszen a gyökértelen ember kiszolgáltatottá, félrevezethetővé válik. Bordi Géza pontosan idézte fel bármikor a tényszerű adatokat, ha az iskola, a város kulturális múltjáról kérdeztük, tárgyilagosan idézte az átélt évtizedek letagadott vagy elhallgatott tényeit, ezzel segítve a jelenkor eseményeinek jobb megértését is. Távozásával újból kevesebbek lettünk egy olyan szemtanúval, akihez mint hiteles fórumhoz bármikor fordulhattunk Marosvásárhely művészeti életének hagyatékát illetően.
Űrt hagyott maga után. Építsük magunkba szellemi-erkölcsi örökségét, és őrizzük meg őt emlékezetünkben szeretetteljes tisztelettel és hálával.
Régi diákjainak nevében Csíky Szabó Ágnes
*Elhangzott 2023. október 6-án a marosvásárhelyi református temetőben
